Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

— 35 hogy „a tárogató bús hangja csendüljön fel a magyar dalban; az elrabolt erdélyi havasok, a Magas-Tátra, a Kárpátokban nyugvó magyar hősök panaszát, hívását halljuk felzokogni a gyermek ajkairól." Még a számtan is számolási példákkal tartja ébren a történelmi Magyarországhoz való jogunkat. Számba veszi rabságban sínylődő testvéreinket, városok, megyék szerint kimutatja és összegezi az elrabolt szántóföldeket, erdőket, bányákat stb. Felhasználja az elrabolt részek lakásainak nemzeíiség, vallás, anyanyelv szerinti u/

0-os elosztódását. Szóval: mindennap, minden tanár, hacsak egykét szóban ís, beszél az irredentizmusról, nemcsak beszél, hanem lelkesít és követi hazafias érzéssel a jelszót: lázongó, soha nem nyugvó mozgásba kell hozni a lelkeket Nagymagyarország visszaszerzése érdekében. Ez nemcsak hivatása a magyar tanárnak, hanem első és szent kötelessége is. Ha mi nem, akkor kik ? Az ifjúságnak, a haza reménységének nevelésében a tanár kezébe van letéve a nemzet jövője és boldogulása. A vallás-erkölcsi és hazafias nevelés koronája a munka, kötelességtudás és fegyelem. Az ifjúságnak meg kell tanulnia, hogy ne csak pénzért dolgozzék, hanem szeretetből magáért a munkáért. Mivé lehetne nemzetünk, ha minden fiának lelkét áthatná ez a kötelességtudás, hogy a legkisebb munkával is, meg a legnagyobbal is, nemzetünket szolgáljuk. Nem a nagyok napszámos robotja, hanem a nemesen érzők hivatásos munkája teszi erőssé a nemzetet. Azért nevelnünk kell az ifjúságot, hogy az erkölcs szempontjából nézzék kötelességeiket, azt érvényesítsék életük minden megnyilvánulásában. De ezt tartsuk meg magunk is, taitassuk meg növendékeinkkel is. A súlyos kötelességek, melyekkel ezen elv megvalósítása jár, őnmegtagadást, lemondást, önérdek elnémítást követelnek, határozottságot, férfiasságot, bátorságot magunkkal cs másokkal szemben. Ez lehet az egyénnek kellemetlen, de a társadalomnak, a nemzetnek csak megtisztulást jelent. Az erkölcsi kényszerítés belevezet a tisztesség és erkölcsiség tiszta medrébe. A nemes munka, a vele járó kötelességérzet és fegyelem azt is megérteti velünk, hogy a társadalomban nem egyedül vagyunk, hanem társunk minden ember. A megélhetés munkára szorít minden embert, azért a munka megbecsülendő, épen ezért minden munkás ember szükséges és értékes. A munkát szerető ember nem tekinti a munka minőségét, a munkásokat rangsorozatba nem állítja. A tanárnak, a nevelőnek, előre kell látnia azt a környezetet, melyben a tanuló mozog és fog majd mozogni. Vagyis a becsületes és tiszteséges munka megszeretésével a tanulókba bele kell vinni a szociális érzést a legtisztább és legnemesebb értelemben. Ezt már az iskolában gyakorolják. Az erősebb támogassa a gyengébbet, a felsőbb osztályos az alsóbbat. Az iskola falain kivül is menjen át ezen szellem ápolása, Amikor a tanulók tanulmányi kirándulásra mennek, amikor gyárakat, műhelyeket látogatnak, mindig ott legyen a figyelmeztetés : a tisztességes munka megbecsülendő s ne resteljen a tisztességes munkással senki kezet szorítani. Sőt a buzdítás még ezzel sem elégszik meg, hanem tovább megy: a tanuló erejéhez mérten dolgozzék otthon, mezőn, műhelyben, szóval ahol tud. S ha maga is megpróbálja a fizikai munkát, akkor megbecsül és tisztel minden becsületes munkást, lelkében működik a szociális érzés, amely nemzeti életünkben oly fontos kérdés. Az értelmi nevelés terén három évtized óta tapasztaljuk, hogy a reális tárgyak megbecsülése mind jobban előtérbe lép, a legújabb tantervet 3*