Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 33 — értékes testedző, meg a a tanulmányi kirándulások is elmaradtak, mert a városban sem volt az ember biztonságban; annál kevésbbé a városon kívül. Az ünnepélyek „vörös posztó" voltak a szerbek szemében. Csak a templom volt az a hely, ahol a hazafias és kegyeletes érzések megnyilvánulhattak. A jótékonysági hajlam fejlesztésére sem volt alkalom. Különben is a fizetések megvonása, a nagy adó és zsarolás miatt az agyonütött társadalom Jótékonyságra alig volt képes. A szülői és társadalmi _ érintkezést a szerbek gyanakodása megakadályozta. Minden érintkezésben és összejövetelben összeesküvést láttak. Nyilvános szereplés lehetetlen volt. Az idő csak az íróasztali csendes munkálkodásra volt alkalmas. A külső hivatalos látogatásokat elzárta a demarkációs vonal, a belsőket meg nem óhajtottuk. Majdnem három évig szenvedtük a megszállást (1918 nov. 13. — 1921 aug. 20.) Nehéz napok voltak azok, de elmúltak, hála Isten a körülményekhez képest elég szerencsésen, Talán végzetessé válhatott volna, ha a szerbek megtudják, hogy sem a rendház, sem a gimnázium nem a mienk, hanem a Tanulmányi Alapé ! A Te Deum még az elhagyatottság és megpróbáltatások keserű emlékével a megszállás nehéz napjaiban hangzott el. Azonban már akkor éreztük, sőt bizonyos jelekből tudtuk is, hogy a szerb uralom nem sokáig tart. Ezt ők maguk is tudták, de nem számítottak arra, hogy még a nyár folyamán elérkezik a vég. Pedig elérkezett szinte meglepetésszerűen. Vegyes katonai bizottság ellenőrzése mellett 1921 aug. 20-án este a szerb katonaság, másnap reggel a polgári hatóság, hű csatlósaival együtt, kivonult rendben és békében a városból és a háromszögből. Csak összepakkolásra jutott idejük, semmi másra. Megint szabad levegőn mozoghattunk és élhettünk s bekapcsolódva a magyar organizmusba folytathattuk a komoly munkát, a magyar jövő újra építését, melyet a forradalom és a trianoni béke hóhér-munkája alapjában ingatott meg. IV. Uj fejlődés útjain. 1921 — 1929. A világháborút követő forradalmak, megszállások összetörtek mindent, utánuk rom és rom mindenütt. A romokat el kellett takarítani s az eltisztított helyen fölépíteni az új államot tétovázás nélkül, frissében, míg a fölszántott lelkeket újra föl nem veri a dudva. A jelszó tehát: nemzeti nevelés nemzeti államban erős és szilárd vallás-erkölcsi alapon. A nemzeti állam kiépítésének munkáját elvégezte Trianon, melynek hóhérbárdja alatt irtózatos veszteségünkre az ország testéből levált a nemzetiségek gyűrűje. Az állam feladatáúl tehát csak az maradt, hogy a jog és igazság uralma alatt biztosítsa a békés fejlődést és boldogulást s megteremtse a nemzeti sajátságok, a nemzeti erők kiépítésének lehetőségét. A régi megromlott korcsivadék helyébe új és jobb, tehát tanultabb, becsületesebb és egészségesebb generációt kell a nemzetnek talpraállítania és felnevelnie. Nemzeti nevelésre van tehát szükség, de ez nem lehet más, 3