Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 29 — azt indítványozta, hogy bár az érettségi Írásbeli is megvolt már, eddigi vizsgálataik semmisíttessenek meg és zárassanak ki az intézetből. Indítványát azzal a megokolással kísérte, hogy az osztálybizonyítványok még nem voltak kiadva a magaviseleti jegyek hiánya miatt és az esemény még az év folyamán történt. E szigorú és kegyetlen Ítéletben sem az igazgató, sem a tanári kar megnyugodni nem tudott. Az igazgató jól és ügyesen megokolt védőbeszédére engedett is indítványából. Végül csak annyit kívánt, hogy mivel a fiuk konokul tagadtak és a kezdeményezőket nem árulták el, az osztály érdemjegye a magaviseletből kevésbbé szabályszerű legyen és a szóbeli érettségi két hónapra függesztessék fel. Ebből nem engedett. Az igazgató és a tanári kar ezt a döntést tudomásul vette, de a maga Ítéletével nem járult hozzá. A tanulók, kettő kivételével, — egyik leány magántanuló volt, a másik betegsége miatt nem vett részt a kirándulásban — szeptemberre elmarasztaltattak. Ez, valamint a szeptemberre maradt szóbeü érettségi vizsgálatok a magyar érettségi utasítások szerint simán le is folytak, csak azt kellett elviselnünk, hogy mindez önállóságunk rovására történt. A szeptemberi érettségi szóbelin elnck Popovics György volt. Valaha kaposvári tanár volt, innen nemzeti üzelmei miatt valami szerb konzerv- és szeszgyár élére került. A jelen esetben már mint az újvidéki tankerület főigazgatója szerepelt. A tanulók után következtünk mi. A helybeli hatalom kapott a kirándulási a'kalmon: most vagy soha! Bevádoltak bennünket Belgrádban, hogy mi, akik jugoszláv kenyéren élünk — az érseki vagyont annak tekintették — szerb államellenes szellemben neveljük az ifjúságot. A főintrikus Mátics Márton szerb kormánybiztos volt, aki most már ellenségünkké lett és minden áron el akart bennünket Bajáról üldözni. Hogy megélhetésünket elvágja, Belgrádban azzal vádaskodott, hogy az „Érsekuradalmi Igazgató Tanács," melynek szerb kormánybiztosa Spartalj Sándor volt, sokat ad a ciszterci rendháznak, holott mi nem is vagyunk egyházmegyei papok. Az ügy Tantos Gyula dr, bajaszentistváni esperes-plébános elé került. Tantos Gyula dr. az intézet sorsát mindig szívén viselvén, a szerb kormánytól kapott utasítás alapján Máticsnak alaposan megfelelt. Azzal érvelt, hogy a szerb kormány utasítása értelmében az egyházmegyének „bácsi" része jogosult a segélyek felvételére és kiutalására, amire az egyházmegyei névtár hivatalos megállapításai a mérvadók. A ciszterci tanárok névszerint fel vannak sorolva a névtárban, jogosúltságuk tehát kétségen kívül áll. Mátics egyelőre elhallgatott, később azonban bekérette a névtárt, hogy saját szemeivel győződjék meg a mondottak helyességéről. A nagyszünet alatt 1920 nyarán, a megélhetési kérdés mellett részben vigasztaló cs bátorító, részben új izgalmakkal járó mozgalom ü'lte meg a kedélyeket. Nagy örömet okozott a már két év óta megszállás alaít sinylődő lelkeknek a békekonferencia döntése, amely szerint Baja 18 községgel visszacsatolta'ott hazánkhoz. Annál érzékenyebb oldalon érintette ez a zsíros és zsarolásra alkalmas állásokba elhelyezkedett szerb társaságot. Állásukat menteni és biztosítani kellett ! Erre két lehetőséget eszeltek ki : a népszavazást, ha ez nem sikerülne, forrongások szításával bebizonyítani a megszállás fenntartásának szükségességet. A siker érdekében új hűségeskü letétsíének kényszerítésével kiüldözték vagy börtönbe zárták, vagy Valjevoba internálták a magyar értelmiséget, azután pedig szövetkeztek a helybeli és