Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 21 — tanulók részére rendelt el. Ugyancsak ebben az évben rendelte a VKM. az osztályvizsgálatok helyett a befejező összefoglalásokat. Az intézet nevelő és tanító működését már a háborús hatásoknál említettük, úgyszintén a fegyelmi ügyeket is. Itt csak annyit említünk meg, hogy nevelő munkánkat mindig az irányította, hogy a tanuló lelkében öntudatossá tegyük ezt a meggyőződést: minden vallási és polgári erény a vallás mélységében bírja örök forrásait. Tanítói munkánkat a Gimn. Tanítás Terve és a reávonatkozó utasítások irányították azon törekvéssel összekötve, hogy a megrövidült szorgalmi időt a rendelkezésünkre álló idő célszerű kiaknázásával és az erők fokozásával pótoljuk. A rendkívüli tárgyak tanítása, mihelyt az intézet épületének birtokába jutott, rendes keretekben folyt. A testi nevelésbe a háború lényeges változást hozott. A tornaterem is katonai célok szolgálatában állt. Amikor otthonunkba visszatérhettünk, akkor sem használhattuk, mert a katonaság még az év vegére sem hozta rendbe a tornatermet. Szép és kedvező őszi és tavaszi napokon fennakadás nélkül folyt a tornázás az udvaron, esős, sáros napokon elméleti oktatást hallgattak a tanulók a testgyakorlás anyagából és történetéből. A VKM. rendelete értelmében a tornatanár félnapos testedző kirándulásokat rendezett, amelyeken katonai menetelések, versenyfutások stb. szerepeltek. Nagyobb kirándulásokat a körülmények miatt nem tehettünk. Az ifjúsági egyesületek közül csupán a Segítő Egyesület fejthetett ki fokozottabb tevékenységet. A szegénysorsú tanulókat könyvekkel látta el, ruhaneművel, kisebb összegű pénzsegéllyel is támogatta őket. Mindig előnyben részesültek bármi módon a háború által sújtott szegény tanulók. Az Önképzőkör 1.500, a Segítő Egyesület 10.000 K. hadikölcsönt jegyzett. Intézetünk vallásos és hazafias irányú működése a háborús időkben még szorosabban kapcsolta a társadalmat az iskolához. A közönség ünnepélyeinkre szinte vetekedve sietett, a jótékonyságban sohasem volt szűkkeblű, ha szegény tanulókról volt szó, vagy ha bármely ügyben fordultunk a társadalom segítségéhez. E nemes érdeklődésnek köszönhető, hogy intézetünk jelentősebb összeget tehetett a haza oltárára és év végén nagyobb mértékben jutalmazhatta a szegény és szorgalmas tanulókat. Ezekben ismertettük nagy vonásokban az intézet háborús történetét. Még dúltak ugyan a háború fúriái rémesebben és elszántabban, mint valaha, a rettenetes katasztrófa viharai még mindig bőségesen szedték áldozataikat, mikor az 1917—18. iskolai évet befejeztük. A béke hajnala még nem látszott derengeni. Mégis a vég közeledett, a vihar utolsó kitörései voltak azok. De ez a vég azután teljesen ránk szakadt s a kemény megpróbáltatásokat majdnem a végzetességig zúdította ránk. III. A szerb megszállás ideje.*) 1918 —1921. Még mindig élet-halálharcát vívta nemzetünk, amikor megnyitottuk az 1918—19. iskolai évet. Sajnos, már ekkor láttuk, hogy a világégés lángjai mint emésztik fel nemzetünk anyagi és fizikai erejét. S mikor elhangzóit *) V. ö. Kürti Menyhért dr. igazgató beszámolójával az 1922. évi Értesítőben,