Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- II — adott igazat. A tanári kar igazolása egyrészről, másrészről a haladás és fejlődés tapasztalata elsimította az ellentétet s a nagyközönség azután mindig megértő elismeréssel támogatja az intézetet. A rendet és fegyelmet, a komoly munkát és kötelességtudást lassankint az ifjúság is megszokta és nagyobb számban kereste fel az intézetet. A pedagógia mozgalmakban mindjobban előtérbe lép a szemléltetés elve. Ennek tényezői pedig a muzeumok és a szertárak. A bajai gimnázium múzeumi fölszerelés dolgában elbírja a legkényesebb kritikát is. Dicsérete nem a túlzsúfoltság, hanem a legjellemzőbb és legtanulságosabb szerek és eszközök célszerű elrendezése, tanulságos használhatósága. A szertárak nem a holt gyűjtemények raktára, hanem olyan szellemi műhely, melyben van élet, munka és fejlődés. Az iskola nem zárkózhatik el a maga négy fala közé. A könyvek sok ismeretnek a forrásai, a muzeumok, gyűjtemények és egyéb szemléltető eszközök nagy szolgálatot nyújtanak a tanultak megalapozására, de az ismeretek megvilágítására, kibővítésére és mélyítésére igazában a tanulmányi kirándulások szolgálnak. A szemléltetés ezen eszközét a tanári kar már régóta használja. Előbb csak a város területére vagy közvetlen környékére, 1905—06-tól fogva pedig a távoli vidékekre is rendeznek tanulmányi utakat, kirándulásokat. Szabadka—Szeged, Arad, Mohácson és Villányon át Pécs, az Al-Duna, a Balaton és környéke, a Magas-Tátra, Fiume és a magyar tengerpart, Budapest: oly kiránduló helyek voltak, amelyek ifjaink lelkében végigvonultatták viszontagságos történelmünket, amelyek látásából a tanultak alapján megérthették, miért játszhatott hazájuk Európa szivében állami és közművelődési tekintetben oly nagy szerepet. Az ilyen tanulmányi utakon szemük előtt szinte megelevenednek a rideg térképjelzések s a hegyek-völgyek szavából, folyók-patakok zúgásából, falvak-városok borús múltjából, derűs élniakarásából bánat, megnyugvás, remény, diadal, dicsőség szól hozzájuk. De nemcsak a történelemnek, hanem a földrajznak, természetrajznak és egyéb tárgyaknak is bő anyagot nyújtanak az ismeretek körének kibővítésére, ami a fő, a magyar föld megszeretésére. A magyar föld szépségében, gazdagságában, kincseiben és viszontagságos múltjában feltárja vonzó erejét az ifjú előtt és megérti a nagy költő szavát: „itt élned s halnod kell." Az intézet belső életében, az ifjúság lelkének kialakításában és irányításában igen fontos az ifjúsági egyesületek szerepe és feladata. Legrégibb egyesületünk a Tóth Kálmánról nevezett önképzőkör, mely még az újra lendülő nemzeti öntudat idejében alakult s a kiegyezés esztendejében kapta meg önállóságát. Hangversenyei és irodalmi ünnepei a város közönsége részéről is becsülést szereztek a Körnek, belső munkája pedig a buzgó tanárelnökök vezetése mellett mindig számottevő volt. A Mária-Kongregációt, intézetünk egyik leghathatósabb nevelő eszközét, 1905—06-ban Magyarász Ferenc dr. hittanár alapítja meg. Nem kell hangsúlyoznunk az egyesület fontosságát: gerinces, hitvalló férfiakat csak szent vallásunk elveinek mélyebb, a lelket teljesen átható kultusza nevelhet. Az Ifjúsági Segítő-Egyesület Deák Ferenc-Segélyegylet cimen még az 1876/77. isk. évben alakult. A cisztercita tanárok buzgón folytatták az elődök munkáját s az egyesület sok gondot oszlatott el, sok könnyet szárított fel áldozatos munkájával. Ünnepélyek jövedelme, tagsági dijak és adományok nö-