Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1927

— 20 — vételi és fogadalmi ünnepélyét, amelyen a szépszámú közönség előtt Gálos Bernárd r. tanár mondott tartalmas és megindító avatóbeszédet. g) Május 17-én, áldozócsütörtökön, búcsúztattuk az intézettől VIII. osztályt végzett tanulóinkat. A múlt évben dr. Tóth János hittanár kezdeményezéséből első ízben tartott bucsú-ünnepünk annyira megtalálta a közönség szívéhez is az utat, hogy ez idén már jónak láttuk meghívni rá a szülőközönséget s intézetünk barátait is. Mert külsőségekben lehet fényesebb, színesebb minden más ünnepélye az intézetnek, de hatásra ez a legmélyebb, bensőségre ez a legmegindítóbb. A nevelőanya, az iskola kitárja kapuit nyolc éven át féltve gondozott gyermekei előtt, de igazában búcsúzik a család is, az édesanya is és remegő lélekkel bocsátja szíve gyermekét az élet bizonytalan útjaira. Könnyfakasztó a két anya együttes búcsúja. Az intézet s a tanári kar nevében dr. Tóth János hittanár köszöntötte el az ifjakat. Távozó fiaink lelkébe azt a négy szent eszmét véste, amelyeknek szimbólumai tornatermünk falát díszítik. Első a feszület: a pozitiv vallásos életre figyelmeztet; másik a pápai címer: az Egyház hármas hatalmát tartja szemünk előtt; harmadik a magyar címer: a négy folyó és a hármas bérc visszaszerzésére kel! erős fogadást tenniök; a negyedik a Ciszterci Rend címere: a nevelőanya iránt köteles hálát hangsúlyozza. A felső osztályiak nevében Ulakity Elemér VII. o. t, az alsó osztályiak képviseletében Meskó Pál I. o. t. intézett búcsúszavakat az a'oituriensekhez, s nevükben Mojzes János mondott köszönetet. h) Június 16-án tartottuk meg évente szokásos tornaünnepélyünket nagyszámú közönség meleg érdeklődése mellett a városi sporttelepen. A versenyek győzteseinek az évzáró ünnepélyen osztottuk ki az érmeket és jutalmakat. i) Június 29-én, a hálaadó Tedeum után volt az évzáró ünnepély, amelyen az igazgató Vágó Rezső testnevelő tanárnak mondott a Rend, a szülőközönség, a tanártársak és a tanulók nevében hálás köszönetet 33 évi működéseért. B. Úgy érezzük, a régi tanítványok találkozónapja is ünnepnap az intézet történetében, azért ezután évről-évre beszámolunk e kedves napokról is. Kívánatos volna, hogy a talákozónapok nem csupán a gyermekkori barátságnak s az iskolai emlékeknek felújítását céloznák, nemcsak a meghitt beszélgetésnek, ismerkedésnek, szórakozásnak órái lennének, hanem belekapcsolódnának valamiképen az iskola mai életébe is. Mert megbecsülhetetlen nevelő értéke van a jól rendezett találkozónapnak az ifjú generációra nézve is. Az alma mater büszkén állíthatja régi fiait az új gyermekek elé, mint akikben termőágakká erősödtek mir azok magvak, amiket lelkükbe évtizedekkel előbb gondos kezekkel ültetgetett. Ezért óhajtandó, hogy a találkozónap ne júliusra tűzessék ki, amikor már nagyszünet van, hanem június, vagy akár május valamelyik vasárnapjára, amikor még a tanulók teljes pzámban együtt vannak. Kívánatos, hogy a különböző évfolyamok ugyanarra a vasárnapra jöjjenek össze. Ez legkönnyebben úgy valósítható meg, ha összeköttetést keresnek a Ciszterci Diákszövetség titkárjával (most dr. Gondán Felicián tanár), aki hivatalból fogja elvégezni az idevonatkozó előmunkálatokat. Kedves és megható lesz, ha az öreg diákok beleélik magukat egy-két órára a mai diákéletbe: itt gyülekeznek az intézetben, részt