Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1927

— 12 — édesanyjának a sírhalma, amelyhez lélekben annyiszor eljárt innen ís. A mi veszteségünket pedig enyhíti a meleg szeretet és igaz tisztelet, amely távozása után sem kevesbedik szívünkben. Működésének újabb terére a jó Isten minden áldását kérjük. Dr. Molnár Samu, testületünk Nesztora, 41 évi munka után a hajlott kornak terheit érezvén, nyugalomra vágyott. 37 éves tanári munkájából a legtöbb időt, 26 esztendőt, intézetünk szolgálatában töltötte. Nem csoda hát, ha lelkének minden vágya az volt, hogy nyugalmi éveit abban a városban tölthesse el, ahová ifjúságának munkaerejét hozta, ahol férfikorában a katedrának lelkes apostola volt, ahol még hajlott korában is buzdító példája maradt mindnyájunknak a tanári munka szeretete és lelkiismeretes végzése által. Rendünk feje, intézetünk kegyura, teljesítette e kívánságát és érdemes kartársunknak megadatott, hogy régi munkatársai körében, kedves városában kezdhette meg nyugalmi éveit. Hogy ezek az évek boldogok legyenek, annak alapját ő maga vetette meg hosszú tanári működésével. Hiszen nemcsak e városban, hanem munkásságának minden helyén is a legkellemesebb emlékeket hagyta a szülők és a tanítványok lelkében. Száz és száz tanúja van annak, hogy közvetlen egyéniségével lelkesedést és szeretetet tudott önteni tanítványainak lelkébe tárgyai iránt, mert tanítói modorában az elmélyedő tudást mindig össze tudta egyeztetni lelkének derűs humorával. Sejtjük mindnyájan, hogy az élet őszének borongó borújában sok szomorúság rejtőzik. Sejtjük, mily nehéz érzés az utolsó lépés a katedráról, sejtjük, mily súlyos a pont, amelyet egy életprogrammnak utolsóelőtti szakaszára teszünk. Nyugalomba vonult kartársunknak azonban annyi bő aratásban, oly dús gyümölcstermésben volt része hosszú munkássága alatt, hogy ezek emlékei derűssé fogják aranyozni életének őszét. Mi, akik éveken és évtizedeken át munkatársai voltunk, e helyen is köszönjük neki az évek és évtizedek barátságát, lelkes áldozatkészségét, a katedrán előttünk világító jó példáját és a magunk, a szülők, a sok száz és száz tanítvány nevében kérjük az élet határait megszabó jó Istent, tegye számára sugarassá az őszt, és soká, igen soká küldje még a telet. Az eltávozott igazgatóhelyettes tisztével intézeiünk kegyura Holczingcr Titusz r. tanárt bízta meg s a tanári testület kiegészítéséül Barta Lénárd r. tanárt küldötte iskolánkhoz a Rend pécsi Nagy Lajos-reálgimnáziumának tanári karából, ahonnan új kartársunk hat év értékes tapasztalatait hozta magával. így a tanári testület az igazgatóval együtt 14 ciszt. rendi okleveles rendes, továbbá egy világi oki. rendes rajztanárból és egy világi oki. rendes testnevelő tanárból állott. Sajnos, e felsorolás után ismét búcsúztatnunk kell. Váratlanul kaptuk az isk. év végén a VKM. 32.540-1928. V. sz. rendeletét, amely arról értesít, hogy Vágó Rezső testnevelő tanártársunk, mivel már betöltötte teljes szolgálati idejét, 1928 szeptember 1 tői nyugalomba kerül. Nagyon nehezen indul a toll, mikor érdemes kartársunkról kell búcsúszókat írnia. Mert nemcsak hosszú évtizedek közös munkássága, öröme bánata, hanem igaz barátság is köti szívünket a távozóhoz, már pedig ez a legmelegebb és legértékesebb kapocs szerzetestanárok és világi