Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1926

<5 nokiasak, előadása pedig legtöbbször pathetikus. És talán ennek a szónoki temperamentumának tudható be az is, hogy aránylag keveset írt és így csak a következő műveit sorolhatjuk fel: 1. „Keveháza" fejtegetése. (A székesfehérvári ciszt. r. főgimnázium 1877/78. évi Értesítőjében.) 2. A gyermeknevelés iránya és szelleme a régi görögöknél. (A bajai ciszt. r. főgimn. 1885,86. évi Értesítőjében.) 3. Az intézeti épület története. (A bajai ciszt. r. főgimn. 1892 93. évi Értesítőjében.) 4. A bajai főgimnázium története. (Megjelent a magyar Millennium alkalmából készült Emlékkönyvben.) Beszédeiből külön lenyomatban tudtunkkal csak az a nagy tanulmánynyal fölépített, hatásos Ünnepi beszéd jelent meg, melyet Baja város törvényhatósági bizottságának az ezredév alkalmából, 1896. évi május hó 14 én tartott díszközgyűlésén mondott el. * * * A jó Isten úgy akarta, hogy ennek az emlékezésnek írója szintén az ősi szentgotthárdi monostorba kerüljön nyugalmi éveire, elaggott igazgatója mellé. Két éven keresztül naponkint meglátogatta. Elbeszélgetett vele a régi kedves időkről, a közös szép emlékekről és a súlyos beteg szemében ilyenkor mindig megjelenő könnycsepp elmondotta néki: „Nessun' maggior' dolore . .hogy nincs nagyobb fájdalom, mint a nyomorúságban visszaemlékezni a boldog időkre ... Ó, hogy gyűlölte ez a valamikor oly energikus, agilis férfiú a „matrác-sírt", a kórágyat! Közel négy évig oda volt láncolva szobájához, nem volt jártányi ereje, azért mégis — leszámítva egy-két hetet, melyet nagy gyöngesége miatt „ágyban, párnák közt" kellett eltöltenie — nappal mindig asztala mellett, karosszékében ülve fogadta látogatóit. Minden legkisebb dolog iránt is érdeklődött, mert emlékező tehetsége egy percre sem hagyta cserben; csak az utolsó hónapokban lett apathikus és szófukar. Ám végig megmaradt tanítónak: egyre és állandóan oktatott, valamennyiünket arra tanított, hogyan lehet és kell némán, egyetlen panaszos szó nélkül eltűrni a legnagyobb szenvedéseket is! Nyugodjék Isten békéjében 1 (Szentgotthárd.) Fejér Adorján* * E helyen mondunk hálás köszönetet e czívből fakadt és lélekkel írt cikkért Fejér Adorján úrnak, intézetünk nyugalomba tért tanárának, aki ily nemes módon bizonyítja, hogy a közösség közte és intézetünk között távozása után sem szakadt meg.