Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1926

1. Szenczy Győző Ödön. (1846 -1926.) Itt Baján bizonyára még sokan emlékeznek reá, ha mindjárt elmosódott is előttük egy kissé alakja; mert már 1897-ben elkerült innen és több mint 22 éve teljesen visszavonult a tanügytől, melyen 36 éven át működött. De aki egyszer látta vagy érintkezett vele, sohasem fogja egészen elfelejteni markáns egyéniségét. Találóan mondja egy kiváló francia iró, hogy „az az idő, melyet az Isten számunkra enged, olyan mint valami drága szövet, melyet mindegyikünk a maga módja szerint hímez ki".. . Nagyon kevés olyan ember akad, aki végig mer gázolni egy ilyen drága szőnyegen. A legtöbben — a jó Isten kedves ajándékából — megindullsággal nézünk végig az ilyen életszőnyegen és könnytől fátyolos tekintetünk alatt megtompulnak még a legrikítóbb, a legkirívóbb színek is . . . Már itt eleve is jól esik kijelentenünk, hogy ennek a szőnyegnek készítője egyet sohasem ismert meg: az önzés fonalat egyszer sem használta. Szenczy Győző 1846 május 14-én született Bodrog-Keresztúron, Zemplén vármegyében. 1862 szept. 17-én lépett a ciszterci rendbe; 1868-ban került ki tanárnak Székesfehérvárra. A lelkes és szép képzettségű fiatal tanárt azonban értékes tulajdonságai csakhamar magasabb, tekintélyi pozíciókba emelték: 1881-ben a rend feje a bajai főgimnázium élére állította, majd 1897-ben székesfehérvári igazgatóvá tette; 1904-ben pedig a szentgotthárdi konvent perjelévé nevezte ki. Ebben az állásában főleg mint a Vöröskereszt-egylet elnöke Szentgotthárdon még ma is példaként emlegetett buzgó munkásságot fejtett ki. — Mivel azonban a kor lassan éreztetni kezdte vele a maga ernyesztő hatását, 1915-ben a jól megérdemelt nyugalomba vonult. 1926 augusztus 24-én hosszú, évekig tartó, kínos küzdelem után adta csak meg magát a halálnak a hatalmas szervezet, mely az ő energikus, nemes lelkének eszköze, osztályos társa volt mozgalmas élete folyamán. í*