Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1925
- ü — évfordulójárói. A hazafias érzést ápoltuk azzal, hogy hősi halottaink emléktábláját állandóan virággal díszítettük s elrendeltük, hogy az emléktábla előtt tisztelegve haladjon el minden tanuló, halottak napján pedig emlékükre gyászünnepélyt tartottunk. A hazafias kegyeletnek adtunk kifejezést ugyancsak halottak napján azzal, hogy cserkészetünk díszőrséget állított nemcsak az emléktábla mellé, ahol az ismeretlen és jeltelen sírok gyászolói gyülekeztek könnyezni és imádkozni, hanem a temetőben nyugvó hősi halottaink sírjaihoz is. Amint azt folyosóink és osztálytermeink képei, ünnepélyeink műsorszámai, írásdolgozataink témái, előadásaink leggyakoribb fájó anyaga és minden tanár és minden tanuló ajka bizonyítja: az irredentizmus és integritás gondolata élő valóság intézetünkben. A nemzeli és magyar gondolatnak akarunk azzal is szolgálni, hogy tanulóink között a ncvmaayarosüásl sürgetjük. Nincs itt helye annak, hogy bővebben fejtegessük a magyar név szükséges voltát minden magyar ember számára. Csak annyit: meg tudjuk érteni az ősök tiszteletét, meg az élők érzékenységét, mégis ha rajtunk állana, törvénybe iktatnók, hogy minden diplomás ember — és legyen az a diploma akár csak iparosmesteri oklevél — legalább magyar nevet is vegyen föl idegen neve mellé, ha már azt bármi tiszteletreméltó okból elhagyni nem akarja. Ajánljuk e szomorú valóságot e sorok olvasóinak szíves figyelmébe: a „Magyarság" 1926-i Évkönyve 66 oldalon sorolja fel ..Magyarok a világkultúrában" címen hazánk és nemzetünk azon kiváló nagyjait, akik a világ kultúráját egy-egy lépéssel előbbre vitték. Mintegy 330 nevet említ, ám a 330 között magyar név: 183, idegen név: 147. Ezek a számok beszélnek és sajnos, nem adnak okot túlságos büszkélkedésre. Mert a világkultúra irigy és gonosz számadói a Jedlik-eket, a Lenhossék-okat, a Hutyrá-kat, a Petzval-okat, a Semmelweis-eket, a Kitaibel-eket, a Pantocsek-okat és száznál több társukat sohasem fogja magyarokul elkönyvelni! Intézetünkben még rosszabb az arány, mint a világraszóló magyarok között. Az év folyamán beírt 345 tanuló közül magyar nevű: 151, idegen nevű 194! Buzdításunkra az idén 17 szülő adta be kérvényét s közülük többen nemcsak gimnazista fiúknak, hanem többi gyermekeiknek, sőt saját nevüknek a megváltoztatását is kérték. Sajnos, odafönt a minisztériumban vagy nem értékelik úgy az ügy fontosságát, mint mi, vagy ellenkezőleg talán az aprólékosságig lelkiismeretesen kezelik, de hosszú hónakig kell várnunk, míg a kérvények sorsa eldől. Június e'ső napjaiig, mikor e sorokat írjuk, mindössze 10 tanuló kapta meg az engedélyt, bízunk azonban abban, hogy évzárásig még a többi kérvény is elintéződik. A névmagyarosítást az intézet a jövő évben is sürgetni fogja s a magyar nevű tanulókat előnyben részesíti a többi fölött a tandíjkedvezményben, jutalmazásban stb. Kérjük azért ez ügyben a szülőközönseg megértő támogatását. 7. Fegyelmi és tanulmányi ügyek. Fegyelem dolgában kü'önös panaszra nincs okunk. Az intézetben pontos a rend, hisz már az épület is oly kicsiny, hogy a tanuló szüntelen magán érzi a fegyelmező szemet. Amennyire a tanári testület figyelemmel kisérhette, ifjúink az ii.tézeíen kívül Bem feledkeznek meg ciszteicita-diák-voltukrói. Az előbb említett bizalom