Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1923

8 ország súlypontja, Budapest nagy várossá nőtt meg és döntő jelentőséget nyert az ország művelődési vezetésében. Békefi éles szeme felismerte, hogy a magyar nagy tanítórendeknek el kell jönniök az ország fővárosába, hogy a szellemi versenyben részt vegyenek, hogy Budapest lelkének kialakíiáSán munkálkodjanak. Már apátságának első esztendejében kezébe vette a budai Szent Imre-főgimnázium alapítását, mely rövid 12 évi fennállása alatt Budapest egyik legjobb középiskolája lett A Rendjének szerető atyja volt. Különösen közel állottak szivéhez a noviciusok, akikben Rendjének jövőjét látta és szerette. Utolsó üzenete is nekik szólott. Midőn a román stílus már teljesen kifejlődött, elnehézkesedett, vaskosságából eltűnt minden könnyed vonal és nemes lendület. Ekkor' jöttek a ciszterciek, akik a szárnyalást kiemelik ebből az elakadt laposságból s viszszaadják a kövekbe a nagy vonal és szárnyalás lendületét. Igv jött létre a ciszterci gótika, melyet a Rend elterjesztett egész Európában. Mint a ciszterci templom, olyan volt Rékefi Rémig lelke, egyénisége. Kerülte a díszt, nem szerette az élet cifraságait, de kedvelte a nagyvonalúságot, a nemes egyszerűséget. Az ilyen klasszikusan nemes léleknek erkölcsileg meg kellett termékenyítenie a Rendet, amelynek élén állott. És valóban magasan röpül a liliomos daru, a Rend címerének szimbóluma. A daru magas szárnyalása jelképezi az eszményi lendületet, a liliom a tisztaságot, amelyet a Rend növendékeinek lelkében ápol. És 0 magasságokból bizonyára gyönyörködik Rendjének szellemében. Mi azonban, véges emberek, fájdalommal meatelt lélekkel állunk itt s mélységes szomorúsággal kiáltom utánad a sírba: Békefi Rémig, nemes hazafi, nagy tudós, jó öreg professzorom ! Isten veled ! * * * Minden úgy lesz, amint kívántad. Remigius Apátúr! Nem adjuk fel, nem felejtjük el a te szent, régi, Nagy-Magyarországodat. Szeretni fogjuk egyetlen megmaradt kincsünket, az ifjúságot. Vigyázunk a magyar gondolatra, könyvre, életre s nem engedjük meg fölöttük beborulni a kereszt egét. így akarunk Rólad folyton emlékezni; mindig megsiratni, de soha el nem temetni; minden nap megáldani, de soha Tőled el nem búcsúzni, Istennél is értünk élő néhai jó Urunk, Remigius Apótúr! . . .