Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

bői fejlődött tüdőgyulladás márc. l-jén elragadta tőlünk. Megboldogult fiatal társunk eddigi életét azon két éven kivül, mely alatt mint tábori lelkész a harctereket és — hol lelki o.rvosságot nyújtva, hol maga is szenvedve — a kórházakat járta, úgyszólván csak tanulással töltötte, hogy gazdagon szerzett ismereteit majdan hazánk jövő reményeinek javára értékesítse; s ime jól felkészülve nemesen felfogott hivatására, még alig tehetett egy-két lépést az alkotó, teremtő élet göröngyös utján, s már is kihűlt a munkás agy s megszűnt dobogni a nemesen érző sziv. Sirja felett szeretetünk virraszt; emlékét cz írás is őrzi. A megszállás teremtette keserves állapotunkban kisegítővel pótlására nem számíthattunk. A Kend feje a hazánktól hova-tovább teljes elzárás következteben utódot nem küldhetett. így aztán a tanári testület munkára készséges tagjai vállalták magukra az üresen maradt órákat. Az ekként megfogyatkozott tanári testület teljesen magára hagyatva irányítás nélkül, mert eddigi tanügyi hatóságaival eleinte is csak meg-megszakadó kapcsolatban volt, utóbb pedig tőlük teljesen és hivatalosan, is elvágva, az egyedül eligazító eddigi gyakorlat szerint végezte, állandóan a lét és nem-lét rettenetes kérdőjelére függesztett szemmel, nehéz szívvel: a jelenben örömtelenül, a jövőt illetőleg állandóan aggodalmasan nehéz munkáját. Az Újvidéken felállított szerb főigazgatóságot ugyanis, melynek joghatóságát a Narodna Upravának dec. 12-én kelt 2. számú sürgönyi rendelete akarta ránk erőszakolni, a tanári testület illetékesül nem fogadhatta cl, s ezért hozzá semmifele ügyben nem fordult. Emiatt aztán nem is volt nyogodalmunk, mert az erőszakos hatalom nem épen gyakori s nem is lélekbe vagó megnyilatkozásaival egy-egy statisztikai adatot sürgető rendeletben folyton figyelmeztetett magára; onnan meg, ahol a mi erőnk gyökerezett, intézctf'entartó kegyurunktól s törvényes állami hatóságainktót egy irányító, egy útbaigazító vagy biztató, bátorító hang se juthatott c' hozzánk. Magunkra maradtunk és min.lenben magunktól tettünk a Rendtartás és Utasítások, a jogszokás és legjobb lelkiismeretünk szerint. S ez azt diktálta nekünk, hogy ami a hazánk iránt tartozó és változatlanul érzett hűség ellen nincs, azt tegyük meg, de sohasem a magunk kezdeményezéséből, hanem csetről-esetre kapott rendeletre, mert a szülŐKkei s gyermekekkel szemben vállalt felelősségünk a hazánk iránt tartozó hűség határáig rajtunk nehezült Ezért intézett el az igazgató a főigazgató, sőt a minisztérium jogkörébe tartozó ügyeket s ezért tett eleget annak az egy-két, jobbára statisztikai adatot kívánó rendeletnek, mely az új s mindvégig idegenül maradt helyről érke/ctt. E rendelet, k közül csak egy volt lényegbe vágó, de a tiltakozás és módnitáski követelés végeredményben ezt is jelentéktelenné tette s az intézet tantervét lényegben, ami mindig legfőbb gondunk volt, nem érintette. 1919. március havában elkövetkezett, amire számíthattunk. Megjelent a nyelvrendelet a szerb-horvát tanítására. E kérdés megoldásánál lelkiismeretben megnyugvi-st szerzett a magyar miniszter 1918. évi 208.630. sz. rendelete, mely szerint a vidék nemzetiségi nyelve is rendes tárgyként tanítandó és — az illetéktelen helyi kormánybiztosság erőszakosságának viszszaverésével - némi könnyebbséget szerzett az újvidéki szerb közoktatásügyi kirendeltségnek belátásra bírása, mely azttfn megelégedett azzal, hogy az I., II. osztályban a szépírás 1, a torna 1, a 111., IV. osztályban a latin 1 s a torna 1, az V—VIII. osztályban a görög, illetőleg görögpótló 1 s a torna 1 órájának rovására taníttassék a szerb-horvát nyelv. Tanította pedig a szerb ható-