Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

- 15 nem akarták fiaikat beadni. Ezt ugyan a szerb tanítók mindenképen meg akarták akadályozni, megtörténte után pedig megsemmisíttetni, de az igazgatóság a törvény betűjére támaszkodva nem tágított, s végűi is agyonhallgatták az ügyet. Ebben az erőre kapott állásunkban nem befolyásolt bennünket az a nem eredményére, de okára és jellegére nézve szomorú érettségi vizsgálat sem, mely a múlt évről mostanra utasított tanítványaink számára szept. 6-án kezdődött Popovics György, valamikor kaposvári főgimn. tanár, utóbb — mert nemzetiségi üzelmei miatt a magyar állam elbocsátotta — valami szerb pálinkafőző igazgatója s a megszállás alatt újvidéki tankerületi főigazgató jelenlétében kezdődött meg. Erről, valamint az 1918/19., 1919/20. évi érettségi vizsgálatokról hátrább összefoglaló jelentés számol be, itt csak azt jegyezzük fel, hogyha örültünk is annak, hogy fiainknak nem kellett Újvidékre szerb tantervű magyar nyelvű gimnáziumba menniük, mint akarták, s hogy ez az érettségi vizsgálat is mindenben az 1905. évi 105, 500. sz. rendelettel kiadott Érettségi Vizsgálati Utasítás szerint folyt le, mégis fájó és szorongó érzéssel tartottuk meg, mert az illetéktelen idegen jelenléte azt látszott bizonj'ítani, hogy a két éven keresztül féltve őrzött önállóságunk a szerencsétlen diákkirándulás s az ezt követő fegyelmi ügy miatt immár véglegesen megszűnt, s ki tudja, mi mindennel fog ez járni. Előttünk a többi bácskai gimnázium (szabadkai, zombori, újverbászi, zentai, újvidéki) sorsa lebegett, melyeket a szerb nemzetiségi politika a kultúra gyors leromlására barbár módon, semmi egyébre, csak a szerb érdekre tekintettel, erőszakosan kiforgatott eddigi mivoltukból. Egyedül mi tartottuk még magunkat. Sejtésünk nem volt alaptalan, az elhatározó szándék megvolt az átszerbesítésre. Ugyanez a Popovics György úr, most mint Baranya és a bajai háromszög tanügyi kirendeltje Pécs székhellyel, az itteni kormánybiztosnak, a hírhedt Máticsnak, belgrádi áskálódásai folytán, miniszteri felhatalmazással úgy nov. végén megjelent s követelte a szerb nyelv tanításának a jugoszláv iskolák tanterve szerint (tehát uralkodó tárgyként) újra felvételét, továbbá a szerb-horvát földrajz és történelem tanításának megkezdését, s kívánta, hogy a szükséges tanerőkről most már a fentartó, illetőleg az intézet gondoskodjék. Ez utóbbi követelését könnyű volt lehetetlennek kimutatni. A fentartó zirczi Apát úrhoz mi nem juthatunk, ide az ő keze nem ér el; magának az intézetnek nincs az említett tárgyakhoz értő tanára; arra meg, hogy a zirczi Apát úr nélkül bárkit is alkalmazzunk, jogunk nincs, de ha rendkívüli viszonyok között ezzel a joggal mernénk is élni, szűkös anyagi helyzetünk miatt módunk sincs rá. — Ez ellenvetésére egyszerre lett volna tanerő: valamelyik el. iskolai szerb tanító. — Máshol, s most már elszántan, amire a sok megpróbáltatás, de meg a békekonferencia döntése is erősített bennünket, kellett a dolgot megfognunk. „Ha pedig az intézet magyar tantervének s 90'Vo-ban Magyarországhoz tartozó diákjaink érdekének teljes figyelmen kívül hagyásával az intézet célját meghiúsítják az urak, akkor a mi munkánk itt céltalan, a működésünket meg fogjuk szűntetni." E kultúrbotránnyal való fenyegetés hatott, nemcsak a helybeli szülők felzúdulásától való félelmével, de még inkább az entente-respektálása miatt, melynek figyelme fel volt már híva az elszakított területek egyszerűen lehetetlen kulturális állapotára. — Baja gimnázium nélkül maradt volna, mert az elszakított területek gimnáziumait is csak tanítókkal és tanítónőkkel meg szerb pópákkal tudják ellátni, kik közül ide még ezek sem jöttek volna rövid ideig tartó dí-