Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

Fischer Arnold, Fodor Manó, Franzl György, Gaál János, Gonda Béla, Grűnhut Gábor, Kiss György dr., Kolossváry Árpád, Klauber Izsóné, Krausz Izidor, Krausz Lajos, Major Károly, Malcsiner Emil dr., Meskó Zoltán, Nicolaus Béla dr.-né, László Károly, Sirok József, Szabó Lajos, Tauszig Jakab, Uttry Sándorné, Wagner Sándor, Wcisz Miksa, Wilhelm József, Vörös Jánosné ; 70 K-val: Gaál Ferenc; 50 K-val: Aczél Ármin, Csermák Sándorné, Engelmann Sári, Francsovits Antal, Kliin Antal, Klein József, Klein Simon, Mikolics Mihály, Pataki István, Pudhorszky János, Rotschild Zsiga, Steécz Dezső, Weichand György, Wohlmuth István, Wurmfeld Gyula; 40 K-val: Bányász Mátyás, Cseszlár Istvánné, Lengyel György, Páncsics József, Schlesinger Ferenc; 30 K-val: Varga Imre; 20 K-val: Dikán István, Fekete Mátyásné, Fischel Salamon, Fried Samu, Roósz Gyuláné; 10 K-val: Stricker Simon. — Összesen 23.150 korona, melyből padokat cs náltattunk 22.224 K 91 fillér értékben. Ez az esemény egyetlen örvendetes mozzanata volt egyébként szomorú életünknek s a beszámolás róla a legkisebb megnyilatkozása hálánknak. A késve megindúlt munkát okt. 3-án, amikorra a taníthatás külső feltételeinek ugy-ahogy birtokában voltunk, 3 napra megszakítottuk, hogy az evakuálás, a visszaszerzett szertári állományok visszahelyezése és az egész intézetnek berendezése után a múlhatatlanul szükséges hagy takarítást elvégezzük". Ezt előbb már csak azért sem tehettük, mert ez ideig csakis a folyosókat és az osztálytermeket kaptuk vissza; a többi helyiség még hatósági pecsét alatt volt, melynek feltörését húzta-halasztotta az evakuálás megszüntetésébe megnyugodni nem akaró helyi hatóság. Igazában tehát csak okt. 6-án fogtunk a dologhoz, melynek első jelentősebb mozzanata — szokott ünnepélyes keretek között — az intézeti rendtartás és fegyelmi szabályok közlése és megmagyarázása volt az igazgató alkalmi beszédétől kísérve. Az ekként üggyel-bajjal megindult munka, melynek irányítására illetőleg bírálatára az egész év folyamán 2 módszeres és, az osztályozó ertekezleteken kívül, 2 ellenőrző értekezletet tartottunk, a hittanár távozásával egy hónapig, míg helyettese megérkezhetett, szükségessé vált és a kinevezett fzerb nyelvi tanárnak folytonos elmaradásával járó helyettesítéseket nem tekintve, zavartalanul folyt egészen nov. 17-ig, amikor másodízben kíséreltetett meg az intézet evakuálása. Ez alkalommal mindaz az uszályhajó gyomrába került már, ami az első evakuálásból ínég megmaradt. Akik a szerb rendszert közvetlenül nem szenvedték, azok a letiltó rendelet után méltán csodálkozhatnak e második támadáson. A megértéshez tudni kell, hogy nem Belgrádban éltek a mi igazi ellenségeink, hanem itt köztünk: az itteni néhány szerb és nagyszámú jövevények, kiknek fantáziáját folyton izgatta a valónál is nagyobbnak és értékesebbnek gondolt szertári állomány, cselekvésüket még irányította az irántunk táplált,gyűlölet, — hiszen nem tudták elfelejteni az eskünél őket ért kudarcukat, — s ezért nem szűntek meg folytonosan áskálódni ellenünk Belgrádban, ahol minden lehetett, csak törvényes rendszer nem volt, s ahonnan nemcsak hosszabb idő elteltével, de — s ezt épen mi tapasztaltuk szomorú esetünkben — egyik óráról a másikra egymással ellentétes rendelkezések érkeztek. A mentés mégis sikerült sok kár és némi áldozat árán. A kár a bútorokban és a felszerelésekben esett a ki- s behordás, ki- s becsomagolás és a természetrajzi gyűjteményben pusztító patkányok miatt; az áldozat az a közel 6000 jug. korona volt, amelyet a fuvarozás címén számítottak fel, de amelyet a fuvaros-vállalkozó sohsem kapott meg.