Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

Fischer Arnold, Fodor Manó, Franzl György, Gaál János, Gonda Béla, Grűn­hut Gábor, Kiss György dr., Kolossváry Árpád, Klauber Izsóné, Krausz Izi­dor, Krausz Lajos, Major Károly, Malcsiner Emil dr., Meskó Zoltán, Nicolaus Béla dr.-né, László Károly, Sirok József, Szabó Lajos, Tauszig Jakab, Uttry Sándorné, Wagner Sándor, Wcisz Miksa, Wilhelm József, Vörös Jánosné ; 70 K-val: Gaál Ferenc; 50 K-val: Aczél Ármin, Csermák Sándorné, Engelmann Sári, Francsovits Antal, Kliin Antal, Klein József, Klein Simon, Mikolics Mi­hály, Pataki István, Pudhorszky János, Rotschild Zsiga, Steécz Dezső, Wei­chand György, Wohlmuth István, Wurmfeld Gyula; 40 K-val: Bányász Má­tyás, Cseszlár Istvánné, Lengyel György, Páncsics József, Schlesinger Ferenc; 30 K-val: Varga Imre; 20 K-val: Dikán István, Fekete Mátyásné, Fischel Salamon, Fried Samu, Roósz Gyuláné; 10 K-val: Stricker Simon. — Össze­sen 23.150 korona, melyből padokat cs náltattunk 22.224 K 91 fillér értékben. Ez az esemény egyetlen örvendetes mozzanata volt egyébként szomorú életünknek s a beszámolás róla a legkisebb megnyilatkozása hálánknak. A késve megindúlt munkát okt. 3-án, amikorra a taníthatás külső fel­tételeinek ugy-ahogy birtokában voltunk, 3 napra megszakítottuk, hogy az evakuálás, a visszaszerzett szertári állományok visszahelyezése és az egész intézetnek berendezése után a múlhatatlanul szükséges hagy takarítást elvé­gezzük". Ezt előbb már csak azért sem tehettük, mert ez ideig csakis a folyo­sókat és az osztálytermeket kaptuk vissza; a többi helyiség még hatósági pecsét alatt volt, melynek feltörését húzta-halasztotta az evakuálás megszün­tetésébe megnyugodni nem akaró helyi hatóság. Igazában tehát csak okt. 6-án fogtunk a dologhoz, melynek első jelentősebb mozzanata — szokott ünne­pélyes keretek között — az intézeti rendtartás és fegyelmi szabályok köz­lése és megmagyarázása volt az igazgató alkalmi beszédétől kísérve. Az ekként üggyel-bajjal megindult munka, melynek irányítására illetőleg bírálatára az egész év folyamán 2 módszeres és, az osztályozó ertekezleteken kívül, 2 ellenőrző értekezletet tartottunk, a hittanár távozásával egy hónapig, míg helyettese megérkezhetett, szükségessé vált és a kinevezett fzerb nyelvi tanárnak folytonos elmaradásával járó helyettesítéseket nem tekintve, zavar­talanul folyt egészen nov. 17-ig, amikor másodízben kíséreltetett meg az inté­zet evakuálása. Ez alkalommal mindaz az uszályhajó gyomrába került már, ami az első evakuálásból ínég megmaradt. Akik a szerb rendszert közvetlenül nem szenvedték, azok a letiltó rendelet után méltán csodálkozhatnak e máso­dik támadáson. A megértéshez tudni kell, hogy nem Belgrádban éltek a mi igazi ellenségeink, hanem itt köztünk: az itteni néhány szerb és nagyszámú jövevények, kiknek fantáziáját folyton izgatta a valónál is nagyobbnak és érté­kesebbnek gondolt szertári állomány, cselekvésüket még irányította az irántunk táplált,gyűlölet, — hiszen nem tudták elfelejteni az eskünél őket ért kudar­cukat, — s ezért nem szűntek meg folytonosan áskálódni ellenünk Belgrád­ban, ahol minden lehetett, csak törvényes rendszer nem volt, s ahonnan nem­csak hosszabb idő elteltével, de — s ezt épen mi tapasztaltuk szomorú ese­tünkben — egyik óráról a másikra egymással ellentétes rendelkezések érkez­tek. A mentés mégis sikerült sok kár és némi áldozat árán. A kár a búto­rokban és a felszerelésekben esett a ki- s behordás, ki- s becsomagolás és a természetrajzi gyűjteményben pusztító patkányok miatt; az áldozat az a közel 6000 jug. korona volt, amelyet a fuvarozás címén számítottak fel, de amelyet a fuvaros-vállalkozó sohsem kapott meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom