Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1916

Ö) A Leicsuk Jakab kath. alapítvány alapját képező ház a bajai ciszt. r. kath. főgimnázium és a Bajai Kath. Legényegylet közös tulajdonát képezi. Az ösztöndíj létesítésének ügye folyamatban van. C) A Drescher Rezső által boldogult öccse Drescher Béla, okleveles középiskolai tanár, nevének megörökítésére létesített 800 K-ás alapítvány alapító levelét az igazgató jóváhagyás végett 1910. októberben felterjesztette a VKM-hez, ahonnan a jóváhagyás mindez ideig nem érkezett meg, de a tőke 1910/17. évi kamatai az idén már kiosztásra kerültek. b) A segélyezés keretében említem fel, hogy a Bajai Jótékonycélu Leányegyesület 2 szegény tanulónknak adott ingyen ebédet az egész éven át. Különös gondjaiban részesítette a tanári testület az erdélyi menekülteket. Az intézet kegyurának, a zirczi apáturnak, intézkedése folytán a ciszterci rendház 500 koronát adott felsegítésükre, a tanárikar a maga körében 51 koronát gyűjtött össze s a Baján átutazó menekülteknek a vasúti állomásra élelmiszert és bort küldüti. Erdélyből menekült tanulónk 12 volt. Ezek a zirczi apátur rendelete értelmében sem beiratási, sem tandíjat, nem fizetlek, az intézet Ifjúsági Segitő Egyesülete ellátta őket tankönyvekkel és a szükséges tanszerekkel, a legszegényebbnek pedig egy öltözet ruhát vett. Egyáltalában a tanáritestület mindent megtett, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek. Iparkodott őket elhelyezni s minden szükségletükről gondoskodni. Egynek a rendházban a zirczi apátur engedélyével egész éven át ellátást adott. A tanári karnak ezen munkájában mások is segélyére siettek. A városi segélyző bizottság két pár cipőt, (íáll Lajos ruhakereskedő egy szegénysorsu erdélyi menekült tanulónak egy teljes ültözet ruhát 100 K értékben, Kollár Ágoston könyvkereskedő két télikabátot ajándékozott, Szabó Sámuel Baja város árvaszéki ülnöke pedig nemes emberbaráti szeretetből Várhelyi Ödön VII. o. tanulót magához vette, neki lakást ós élelmet adott egész éven át s atyai szeretettel gondoskodott róla. Itt emlékezem meg azon intézményről is, amelyet hat évvel ezelőtt létesítettünk s amelynek célja volt szegénysorsu vidéki tanulóinkon segíteni olyanformán, hogy egyes uri családok mindennap egy-két tanulót látnak vendégül ebéden és vacsorán. Ezt az igen szép fejlődésnek indult intézményünket a háború miatt az idén sem sikerült régi alakjában fenntartanunk, hanem ugy oldottuk meg a dolgot, hogy egy IV, és egy VJ, osztályi szegény-