Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1914
7 tünk élet-halál harcában s közülük már sokan ontották vérüket a becsület mezején a királyért és a hazáért harcolva. Minthogy egyrészt azoknak a nagy erkölcsi erőknek, energiáknak fölkeltésében, amelyek az ő lelkükben oly nagy fénnyel lobogtak, nagyrésze van az intézetnek, másrészt pedig az ő példájuk további nevelői munkánkban ujabb erőforrás lehet, épen azért az intézet igazgatója az 1915. február hó 13-án tartott II. félévi módszeres tanácskozáson a következő indítványt terjesztette a tanári testület elé: 1. Gyűjtsük össze s irjuk be az intézet történetébe mindazon növendékeink nevét, akik ebben a háborúban résztvettek, feljegyezve tetteiket, esetleges kitüntetéseiket stb. 2. Szerezzük meg azoknak az arcképeit, akik hősi halált haltak s ezekből állítsunk össze egy arckép-csoportozatot, amelyet az intézet folyosóján fogunk elhelyezni, hogy a hősök képe mindennap ott legyen növendékeink szeme előtt buzdító és lelkesítő például. 3. Ha a háború véget ér és ránk hasad az áldott béke hajnala, illesszünk az intézet falába egy márványtáblát, feljegyezve rá az intézet volt növendékei közül mindazok nevét, akik a királyért és hazáért hősi halált haltak. Az indítványt a tanári kar a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag el'ogadta s az igazgató ezen határozat értelmében megtette a szükséges intézkedéseket. Helyi és országos lapokban hirdetményt tett közzé s fölszólította az intézet volt növendékeit, azok szüleit, rokonait, jóbarátait, ismerőseit, hogy közöljék vele a szükséges adatokat. A fölhívásnak eddig még nem volt meg a kellő eredménye; sokan beküldték ugyan az adatokat, egyik-másik tanítványunk, akinek módjában volt, maga közölte a tudnivalókat, többen pedig állandóan összeköttetésben állottak az intézettel levelezés utján ; de nagyon sok tanítványunkról nincs még úgyszólván semmi adatunk s különösen azokra vonatkozólag, akik hősi halált haltak, nincs minden esetben pozitív értesülésünk. Kpen azért ezidei Értesítőnkben még nem kezdjük meg adataink közlését. Addig is büszke fájdalommal és hálás kegyelettel gondolunk azokra, akik ifjú vérük hullásával pecsételték meg hazájuk iránti szeretetüket s nemzetük jövőjébe vetett hitüket. Kiontott drága magyar vérük minden cseppje legyen áldott és sarjadjon ki belőlük nemzetünk győzelmi koszorújának egy-egv babérlevele! Hazájukért haltak meg s „a legszebb emlékük lesz a megmentett haza, ahol virág terem és gazdagon terem a búza." Aggódó szeretettel kísérjük veszélyes útjaikon azon volt tanítványainkat, akik hősies önfeláldozással küzdenek nemzetünk becsületéért s könnyes szemmel, de hazafiúi büszkeséggel tekintünk a legifjabhakra*
