Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1914

23 A fegyverekkel teli kezek halált hoznak. Az imádságra összekulcsolt kezek az életet eredményezik. Franczia­ország, térj vissza legszebh napjaid hitéhez! Istent elhagyni annyit tesz, mint tönkremenni, elpusztulni!" Az életre, a többéletre, az állati életen felülemelkedő, eszmék után igazodó, magasabb életre akarjuk nevelni tanítványainkat, arra az életre, amely után kétségbeesésében Lavedan ís kiált, s nem akarjuk a halált, az egyén és a nemzet halálát. Épen azért még fokozottabb mértékben törekedtünk a gondjainkra bízott ifjakat valláserkölcsös szellemben nevelni s öregbíteni bennük az istenfélelmet és a vallásos kötelességek erős érzetét. S minthogy a vallásosságnak csak akkor van értéke, ha tettekben nyilatkozik, nagy gondunk volt arra, hogy tanítványaink hozzászokjanak vallásuk külső gyakorlásához. Ezért lelkiismeretesen résztvettünk az egyháztól előírt vallásgya­korlatokban. Az előadásokat mindenkor imával kezdtük és imával végez­tük, déli harangszókor pedig a tanár tanítványaival közösen elímádkozta az „Ur angyalát". A róm. katholikus vallású tanulók az igazgató, a hit­tanár és az osztályfőnökök vezetése alatt, kivéve a téli hónapokat, napon­ként fél 8 órakor szentmisét hallgattak, vasár- és ünnepnapokon pedig az egész tanári testülettel jelen voltak 8 órakor a szentmisén, melyet az intézetben szentbeszéd követett. Minthogy az intézetben nem volt olyan nagv terem, ahová egész ifjúságunkat elhelyezhettük volna, külön volt a szentbeszédje a négy alsó és a négy felső osztálynak. Az V—VIII. osz­tályíaknál Szűcs Aladár dr. hittanár tartotta a szentbeszédet, az I—IV. osztályi tanulóknál pedig Böröcz Marcell dr. tanár. Istentisztelet alatt az ifjúság énekkara az énektanár vezetése alatt vegyes négyeshangú magyar és latin egyházi énekeket adott elő, a szentmise utolsó része alatt pedig a pápáért vagy a királyért himnuszt énekelt. A szentmise végén az egész ifjúság a miséző pappal magyar nyelven mondta el az egyház előírta imádságot. Kath. ifjaink az iskolai év folyamán négyszer végeztek szentgyó­nást és ugyanannyiszor járultak az Oltáriszentséghez és pedig szeptem­ber 26-án, Szent Imre herceg napján, karácsonykor és húsvétkor; a hús­véti szentgyónást 3 napig tartó szentgyakorlatok előzték meg. Farsang három utolsó napján a szokásos szentségimádást végeztük ifjainkkal. Új­év napján résztvettünk a plébánia-templomban tartott istentiszteleten, amikor élet-halál harcát vívó hazánkat az Ur Jézus szentséges Szívének ajánlottuk ; nagyypénteken testületileg vonult ki az intézet a szentsírok látogatására s a keresztjáró napokon a szentmise után elmondtuk a Min­denszentek litániáját a könyörgésekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom