Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1913

28 löket, gyámokat és szállásadókat is idejében és komolyan figyelmeztetik, hogy gyermekeikre vigyázzanak. A kicsapongások megakadályozására az is nagyon jó, ha az ifjak a rendes előadásokra, meg a szünetek alkalmával is rendes és rendkívüli föladatokat kapnak, hogy el legyenek foglalva; nem szabad megengedni, hogy az iíjak a szünet napjait semmittevéssel töltsék el. Kitér a főigazgató arra is, hogy miért olyan gyönge a tanulmányokban való előhaladás. Első sorban — úgymond — azért, mert a tanárok közül sokan nem tudják jól és világosan megmagyarázni a tanulóknak a dolgokat. Hogy meglegyen a kellő eredmény, arra első sorban az szükséges, hogy a tanárok teljesen tisztában legyenek saját tárgyaikkal és tudják a módját, hogyan kell szemléletessé tenni az előadást. A földrajzban mindig szem előtt legyen a térkép és a földgömb s a fiúk maguk is rajzoljanak térképet; a történelemből csináljanak egy jegyzéket, melybe a fontosabb események évszámát jegyezzék bele ; a természetrajzból mutassák meg, amennyire lehet, az ásványokat és növényeket s fali táblákon is állandó szemléletre legyenek kitéve. Különösen dicséri a főigazgató azon tanárokat, akik az ásványokat és növényeket gyűjtik s tanítványaikkal is gyűjtetik. A főnevek meg melléknevek, nemkülönben az igék ragozása és a főbb nyelvtani szabályok röviden és világosan összefoglalva és táblázatokba leírva mindig ki legyenek függesztve, s a tanár az előadás alatt hívja fel rájuk a tanulók figyelmét. A számtannál állandóan használják a táblát és a füzetet, de a fejszámolásban is gyakorolják növendékeike). A latin nyelvnél ajánlja a gyakori retroverziót és a latin beszédgyakorlatokat. Kiválóan figyelmükbe ajánlja, hogy kerüljék a lecke lediktálását, amely lélekölő munka; ahol lehet, használják inkábba könyvet, és végül tudatja, hogy a szerzetes tanitórendi tanároknál a fölfüggesztés terhe alatt el van tiltva az u. n. priváta (magánoktatás), hogy elég idejük legyen az előadásokra való készülésre, mert hiszen a tanári munka sok elmélyedést, sok elmélkedést, sok időt kiván. 1819-ben P. Demerácz Ádám igazgató, aki 13 évig vezette az intézet ügyeit (9 évig volt a magánintézetben és 4 évig az új intézetben), betegségére és előrehaladott korára hivatkozva lemondott igazgatói tisztéről. A rendfőnök elfogadta lemondását s utasította, hogy lemondását a főigazgatóság útján terjessze be a helytartótanácshoz is. A helytartótanács 1819. júl. 20-án fölmenti P. Demerácz Ádámot és fölhívja a rend provinciálisát, hogy az igazgatói állásra jelöljön ki egy alkalmas rendtagot.