Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

13 böljük a nyelvtanok régi középkori módszerét, megszüntetjük a magyar (iú elméjének idegen kategóriákat azáltal, hogy teljesen a magyar nyelvtan módszere nyomán építjük fel a latin nyelv rendszerét. Legrégibb nyelvtan-íróink Sylvester és Szenczi Molnár a latin nyelvtan igájába törték a magyar nyelvtant, törjük mi fordítva a magyaréba a latint. Már Sylvester kimondja az elvet: idegen nyelvet csakis az anyanyelv alapján lehet eredményesen tanítani. Ha a III. osztályos tanuló, aki a magyar nyelvtant már két éven át tanulta, a magyar nyelvtan menete és módszere szerint fölépített latin nyelvtant kap kezébe, egy év alatt is, de kettő alatt mindenesetre a legnagyobb könnyűséggel s hasonlíthatlan eredménnyel sajátítja majd el azt az anyagot, amivel eddig négy éven át gyötrődött. Gondolatom megvilágítására legyen szabad egyetlen, de a legkiáltóbb példát közölnöm a határozók tanáról. A mai latin mondattan megkülönböztet tízféle genitivust, négyféle dativust, tizenháromféle ablativust. Ez összesen 27 kategória. Külön neve van mindegyiknek, külön szerep; s mindegyik vonzatául fölsorolunk szinte olvashatatlan számú főnevet, melléknevet, igét. S a mai rendszer megköveteli a 27 nevet, a 27 szerepet s a rengeteg számú beszédrészt. Holott a magyar nyelvtan módszere szerint mind a 27 kategóriát törülni lehetne, néhányát a jelző és tárgy mondatrészek ismertetésébe olvaszthatnék, a többit pedig egytőlegyig összefoglalhatnék az állandó határozók rovatában. Teszem -föl: miért kell külön skatulyáznom a benedico, indulgeo, provideo, modero stb. vonzatát a dutivus commoii név cimen, mikor e vonzat egyszerű állandó határozó, melynek esete a latinban a dativus. Vagy: miért kell külön ablativus causae nevet adnom a gaudeo, exulto, doleo etc. vonzatának, mikor ezek is állandó határozók, melyeknek esete itt az ablativus. Vagy: mi jelentősége van pl. a yenitivus eriminisnek, mikor az is egyszerű állandó határozó a vonzatot kívánó igék s melléknevek mellett, melynek esete itt: a genitivus. Hiszen a magyar nyelvben is tömérdek a vonzat, a képes helyhatározó, amit a magyar nyelvtan állandó határozók néven foglal össze. íme: -ban, -ben ragos névszót vonzanak: osztozik, részesül, bővelkedik, gyarapszik, szűkölködik, megfogyatkozik viliiben - abl. copiae et inopiae! Ügyes, ügyetlen, jártas, járatlan, bűnös, bűntelen, ártatlan stb. = genitivus objectivus és eriminis! És így tovább végig ki lehetne mutatni a párhuzamot a magyar állandó határozók, a latin kategóriák között. S az eredmény az lenne, hogy a 27 kategória összezsugorodnék hárommá: állandó határozók genitivusszal, dativusszal és ablativusszal. A vonzatoknak pedig elég lenne a negyedrészét fölsorolni, a többit meg a szótárra bízni! Megengedem, a magyar nyelvtan rámájára húzott latin nyelvtan nem állana talán azon á tudományos alapon, mint a mai módszerrel írottak, azonban a gimnáziumban a gyakorlati cél kell,