Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 kesedéssel tanúskodnak, hogy mily helyes tapintattal és hazafias buzgalommal oldotta meg Vajda Ödön nehéz feladatát még akkor is, mikor a felsőbbség arra kényszerítette, hogy német nyelven tanítson. Késő öregségében is gyakran emlegette, hogy milyen nehezére esett a dolog, milyen fájdalmas vergődése volt ez lelkének, — azonban egyúttal önérzettel hangoztatta: „Azért akkor is teljesítettem kötelességemet!" Tősgyökeres magyar természete a német szót sohasem vette be. Éjjeleket átvirrasztva tanulta meg azt, amit kénytelen-kelletlen, tört németséggel, magyaros hangsúlyozással elmondott. De azután amit magyarul fűzött a német előadáshoz, ;iz már ékesen és tűzzel folyt ajkáról.

1 Nem egyszer szószerinti értelemben adta bizonyságát a régi klasszikus mondásnak : si vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi. Nemzeti életünk szerencsétlen fordulatainak fejtegetése közben meg-megcsillant szemeiben a könny s- ezzel hallgatóit is sírásra indította. Hálás tanítványainak egyike következőképen emlékszik vissza egyik történelmi órájára : „Délután második óra volt. Alig csengették el a 3 órát, belépett. Tudtuk már, hogy ma fontos és ritka szép előadás lesz. Nem examinált. Magyarázott egész órán át a mohácsi vészről. Halálcsend, feszült figyelem. Élénken rajzolja a pártoskodó főurak viselkedését, a király tehetetlenségét, az ország veszedelmes állapotát, az ütközet kezdetét. A pécsi diákságot lelkesült hévvel emeli ki. Csengetnek 4 órát; nem mozdul senki. A tanár magyaráz és mi fiuk feszült figyelemmel hallgatjuk tovább. Elüti a toronyóra az egynegyedet, a felet, a háromnegyedet, — halálcsend a teremben, hallgatjuk a megható befejezést. Mély, fájdalmas sóhajtás tör fel a tanár kebléből s így végzi előadását: „S haj! fiuk, ezt visszavonás okozá mind s durva irigység! Egységünk történ, törve hanyatla erőnk. A ma is sorvasztó lánc így készűle árva hazánkra: nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét! Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen." Sarkon fordult és kiment a teremből. Dörgedelmes „éljen" riadt utána, ami abban az időben hallatlan vakmerőség volt diákok részéről".

2 íme, így áll ma előttünk a tanítvány hálájának fényében a tanár, aki a gondjaira bizott fiatalságnak nemcsak értelmét, hanem szívét is gazdagította. Előadásainak hazafias szellemére és tárgyilagosságára vonatkozólag igen jellemző egy másik, protestáns vallású tanítványának — ma előkelő ügyvéd — következő elbeszélése: 1 1857-ben az egrik tanácskozmányon jegyzőkönyvbe véteti, hogy milyen nagy akadálya a német nyelv a tanulók előkaladíisának. „Professor historiaruni V. Class. genuine confessus est linguam germanicam .... sensibiliter nimis profectum impedire." 2 Lővárdi Alajos zirczi erdőfelügyelő közlése.