Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1909
8 pannóniai latin városokat, Sabaria, Sopianae, Aliscum. Aquincum sth.-t. így áttértünk annak megbeszélésére, a régi magyar világban mily najíy szerepe volt a latin nyelvnek, s odajutottunk, ahol az első órán végeztük : ma is mennyire szükséges még. Végül fölírtam a táblára a latin keresztneveket s füzeteikre ők is ráírták nevüket. Mint a német nyelvben — sok köztük német fiu — elől kell irni a keresztnevet. Óra végén mindegyik tudta latinul a nevét: ez volt az első öröm. mit a latin nyelv nekik nyújtott. 3. ÓRA. Könyvünk 10. oldalán az ismertebb latin szavakat találjuk hónapok nevei, iskolai élet, vallás-egyház, tudomány-müvcszet, földrajzi nevek, vegyesek c. csoportokban összegyűjtve. Ezeken ismertettem a kiejtést. Csoportonkint elolvastam én először többször egymásután, majd az egész osztály egyszerre, végül egyenkint. A legtöbbnek jelentését ismerték, de sok szót — collegium, millenium, diarium stb. — meg kell magyarázni, vagy legalább a magyar nevét megmondani. Ha nem jegyzik is meg mindet, örülnek, ha hallják a jelentését. Az ismertebb s már magyaros hangsúllyal használt szavak kimondását alaposan begyakoroltuk, ilyenek: Április, gymnasium, cerussa, história, chorus, prophéta, később: muséum, rosa, Italia, Vesuvius, Hungaria, Pannónia, família, statio, nótárius. Szabályt persze nem adtam, csak levontuk az olvasásnyujtotta tanulságokat: hogy a c néha c marad, néha k-nak hangzik, az ae-t és oe-t é-nek ejtjük, az i-t néha j-nek (az élesszemQek közbe is szóltak: a szó elején 1). Az első három csoportot vettük igy át. 4. ÓRA. Átismételük először karban, aztán egyenként a már olvasott anyagot. Azután a következő három csoportot a már leirt módszerrel. Mindegyik tudja már a keresztnevét; latinul szólítom őket. Azonkívül lege, porro, alta voce, silentium, bene, sedeas szavakat használtam, ha nem értették meg, magyarul ismételtem, óra végén már mindegyik értette. Megtanultak bemutatkozni is erre a kérdésre: Quid est iibi nomen ? Lecke: hangosan elolvasni otthon a szócsoportokat. 5. ÓRA. Az eddig elolvastak ismétlése után az első képet — Schola — ismertettem most még csak nagyjában. Egy római iskola van előttünk. Hét diák ül a tanító előtt. Mindegyiknek a neve mellé is van Írva. Jgy ismerjük meg a mi kis Sextusunkat, aki legjobban figyel, még az ujját is az ajkára teszi. Ott van még egy öregember is, a Sextusék szolgája. Ennyit mondani a képről még elég, de ennyit kell, mert következik az első olvasmány a Schola olvasása. Itt pedig nagy betűvel vannak irva a diákok nevei s kíváncsiak, kik azok. Az olvasás begyakorlása után felírtam a táblára a magyar magánhangzókat s megállapítottuk, melyikkel találkoztunk, melyikkel nem a latin szavakban. A példákat ők keresték Ki az eddig olvasottakból. Összefoglalva ezeket felírtam a táblára igy:
