Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

I. Ünnepi beszéd. A X. Pius pápa Őszentsége aranymiséje alkalmából rendezett ünnepélyen mondotta Magyaráss Ferenc. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Ki ne ismerné azt a bájos legendát, hogy a világ katholikus templomainak harangjai a nagycsütörtöktől nagyszombatig terjedő időszakban Rómába repülnek, hogy Sz. Péter templomában hódolatukat bemutassák ? Mikor az egyházi év leggyászosabb napjaiban elnémul a zengőbongó harangszó, akkor a hívek hite szerint útra kél a fenséges dómok hatalmas harangja s a messze távol kis falucskájának csengetyüje egyaránt, hogy a keresztény világ szivében tisztelegjen az apostolfejedelmek sírjánál. Harang a mi lelkünk is, Mélyen Tisztelt Hallgatóim, mely nem ugyan a gyásztól némán, hanem az örömtől hangosan száll, száll arra délnek, a hét halomnak városába, hogy hódolattal boruljon le egy fehérhajú aggastyánnak lábaihoz, aki áldó két kezét kiterjeszti mostan az egész kath. világ fölé, amiként 50 esztendővel ezelőtt egy szegény kis felső-olaszországi falucskának, Kiesének, lakói fölé terjesztette ki. Akkor és most: mily különbség! Akkor az Urnák ifjú papja első izben állott az újszövetségnek vérontás nélküli oltára előtt; most az élet hosszú útján elfáradt, de meg nem töjl aggastyánnak szeméből hull a hála könnye átszellemült orcájának barázdáira. Akkor egyetlen pap vezette őt az oltárhoz, most a kath. egyház legfőbb méltóságai fogadják térdenállva áldását. Akkor egy földi anyának szíve úszott a legtisztább boldogságban ; most az egész anyaszentegyház kér magának részt az ő