Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. fejériek öröméből. Akkor, 1858. szeptember 19-én Sarto József trevisoegyházmegyei ujmisés áldozópap mondotta első sz. miséjét: most X. Pius pápának aranymiséje lett „nrbi et orbi" az örömnek ünnepévé. Nekünk is ünnepünk e nap, M. T. Hallgatóim; Önöknek, kik kevés kivétellel ahhoz a nyájhoz tartoznak, melynek X. Pius a legfőbb pásztora; a tanári karnak, mely szintén kevés kivétellel fölszentelt munkatársa az apostol-fejedelem utódjának ; az ifjúságnak, melyet Őszentsége mindenkor a legmelegebb szeretettel ölelt atyai kebelére, a bajai főgimnázium ifjúságának különösen, melynek egy részét 1906. dec. 8-án apostoli áldásával tüntette ki. Illő tehát és természetes, hogy lelkünk harangja Rómába zarándokoljon, s ott megszólaljon, tán nem az ércóriásoknak hegyet-völgyet betöltő, levegő-eget rázkódtató hangján, hanem — ünnepélyünk szerény, de őszinte jellegéhez mérten — az igazi szeretetnek kedvesen csengő ezüst-szavával, s elmondja szépen, kifejezze rendre, mennyire tiszteljük mi is a világ első papját, mily hálával tartozunk mi is a Gondviselésnek ama nagy jótéteményéért, hogy a tiara fényét az aranymise ragyogó nimbusával növelni kegyeskedett. Merész gondolat tán, paradoxonnak is mondhatná valaki, de mégis kimondom: Isten a megmondhatója, ezt a jubileumot talán zavartalanabbul ülhetjük meg ez intézet egyszerű falai között, mint hogyha ama nevezetes szept. 18-iki napon ott lettünk volna Rómában, hol a fénynek és pompának szemléletébe szinte belefárad a szem, hol a művészeteknek örökszép remekei szinte szórakoztatón hatnak szellemünkre, hol a multaknak lépten-nyomon található emlékei a lelket rég letűnt századokba ragadják vissza, s hol az emberáradat szinte zavarja az egyénnek magába mélyedt áhítatát. Itt azonban csak a pápa tiszteletreméltó alakja áll előttünk, csak az ünnep hangulata ejti édes rabságba szivünket, csak egy gondolat foglalkoztatja s köti le lelkünket: a jubiláris pápa, az ő szeretetreméltó, jóságos személye, az ő évezredek óta tiszteletet parancsoló állása. X. Pius pápa és a pápaság: ez leszen tárgya e jubileumi emlékbeszédemnek. * * * Non ebur, neque aureum *) Mea renitet in domo lacunar . . . Dicsőségesen uralkodó X. Pius pápának szülei, Sarto János községi kézbesítő és Sanson Margit varrónő, Horatiusnál is nagyobb joggal mondhatták el riesei házukról, hogy elefántcsont vagy arany padmaly nem !) Horatius, Carm. II. 18.