Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. tulajdonosaik azokat kellőleg fölszerelni s elegendő őrséggel ellátni nem bírták. A magyar nemzet iránt táplált bizalmatlanságból azonban Habsburg-királyaink mindeme várakat csupa idegen kapitányok őrizetére bizták, idegen szedett-vedett zsoldossal rakták meg. A szűkre szabott s különben is rendetlenül fizetett zsold mellett teljesen érthető, hogy e katonaság nem igen sietett életét kockára tenni, mert idegen talajon állva, neki merőben idegen érdek-ekéit harcolva a hazaszeretet szent érzete nem lelkesítő hősiességre és beérve a védelemmel, csak akkor intézett kirohanást a várból (nem az ellenségre, hanem a környék védtelen népére !), midőn elmaradt zsoldja miatt zsákmányra szorult maga is, hogy élhessen. A portát járó magyar követek előtt, nem egyszer nagy lármával, az arany és ezüst csörgetésévcl tüntetőleg történt a török katonák zsoldfizetése ; azt akarta ezzel fitogtatni a török, hogy van pénz bőven, s hogy a szultán nem ígérettel fizeti a seregét, ahogy azt- a bécsi király szokta. A korszak országgyűlésein sürün felhangzó panaszok bizonyítják, hogy mily csapás volt minmngunkra, de nem az ellenségre ez az idegen zsoldoshad; és hogy ezektől, az udvar részéről örökérvényűnek tartolt védelmi taktika mellett, akár az ítélet napjáig is nyakunkon ülhetett volna a török. E várőrségek mellett volt a királynak zsoldoshada, de az is csak ugyanilyen elemekből állott s attól a hadi tanácstól függött, mely a győzelmet előre is kizáró, merev szabályokhoz nyügzött defenzívában kereste az üdvözülést. VII. S minthogy így a magvai- hadászat egészen a helyi védelemre szorítkozott, ebből kifejlődött e korszak honvédelmi rendszerének másik tényezője: egy-egy fenyegetett vidék nemességének részleges fölkelése a megtámadott vár védelmére, vagy a nagyobb erővel betört ellenség visszaverésére. E harcokban kitűnő szolgálatot telt a nemességnek a saját zsoldos hada, mely azonban magyar volt egy szálig: az elhíresült hajdúság. Nevét és eredetét ezen zsoldért harco'ó s kezdetben elég fegyelmetlen, de hazaellenes célra magát soha cl nem adott csapatoknak ujabb kutatások a hajló szóra viszik vissza. A magyar alföld gulyákban és ménesekben gazdag rónáiról s az alvidékről nagy marhakereskedés folyt Bécs és a Nyugat felé, mely a török betelepedésével teljesen elakadt; a marhák felhajtásából élő tömérdek ember maradt foglalkozás, kenyér nélkül. Ezek a szegénylegények tehát szívesen állottak a nemesség szolgáiatába az ellen a török ellen, amely foglalkozásuknak vesztét okozta. Ha aztán végrehajtották a vállalatot, melyre zsoldba állottak és szolgálati idejük letelt, kisebb-nagyobb csapatokba verődve, mint szubadhajduk maguk választotta vezérek alatt portyáztak, „törököt fog-