Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. írja le a különféle fogásokat, melyekhez ért e sereg s aminőket, úgymond, sohasem olvasott sem a klasszikusokban, sem nem látott Olaszország híres zsoldos hadseregeiben. Ily hadsereget csakis folytonos gyakorlattal és szigorú felügyelettel lehetett kiképezni. Mátyás nagy hadvezéri tulajdonságai mellett fényes bizonyság az elért eredmény, melyről Bontini nem győz eléggé magasztalólag szólni, midőn írja, hogy egy nemzet sem tud felmutatni olyan katonákat, mint Mátyáséi, akik a hideget és meleget, munkát és éhséget könnyebben elviselték, a parancsnak készségesebben engedelmeskedtek, csatába és halálba vígabban rohantak. Vitézebbek és kitartóbbak a spártaiaknál. A pártatlan igazságosság, mellyel Mátyás erőteljes kormánya az érdemet, bárhol mutatkozott is, meglátta és jutalmazta, a vétket pedig nyomban szigorúan megtorolta, egyképen kedvelt és rettegett személyisége a nemzetben ismét életre keltette az Anjouk óta kiveszettnek látszott hadi erényeket. Azonban a nagy király fényes uralkodásának eredményeit honvédelmi szempontból összegezve, sajnos, ugyanazt a hibát kell megállapítanunk, mint az Anjouknál, hogy t. i. nem intézményes alkotásokon, hanem egyedül kimagasló, erőteljes személyiségén nyugodott az új rend. De tovább menve nem zárkózhatunk el annak az észrevevésétől sem, hogy a nagy király minden fényes fejedelmi tulajdonságai mellett is maga munkált akaratlanul az alkotmányos honvédelmi rendszernek hanyatlásán, mely utána rohamosan bekövetkezett. Háborúinak nagy része t. i. nem nemzeti érdekből kezdett, s nem a haza védelmében folytatott háború volt. A nemesi derékhadat igénybe nem vehette, fel tehát nem ültette, hanem a nemesség felülési kötelességét adóra változtatván, a nemzetben a sznmélges szolgálat kötelező elvét megingatta, úgyhogy az mindjobban megszokta a pénzen való megváltást s elszokott nemesi kiváltságainak alapját képező és semmivel teljesen nem pótolható személyes hadakozásától. V. Amint az egyén élete öröm és szomorúság egymást felváltó láncolata, úgy váltogatja nemzetünk történetében is fény és dicsőség, szomorúság és gyász egymást. Alig fogadta magába az önépítette sírbolt a székesfehérvári hires bazilika Mátyás kápolnájában a nagy királynak Bécsben kihűlt tetemeit: máris érezhető lett személyes uralmának imént vázolt hibája. A Jagellók gyönge, szinte a szánalomig gyámoltalan kormánya rövid időn elpazarolta a reámaradt dús örökséget. A fekete sereg a trónváltozás- és királyválasztással eláradt zavarokban zsoldjához nem jutván, szerteoszlott, egy része fosztogatásra adván magát, még inkább nevelte a közzavart. Amint pedig megszűnt az állandó sereg tartása, főleg a