Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. IV. E vészthozó hanyatlást a Hunyadiaknak pár évtizedig sikerült ínég megállítani s a török részről állandóan fenyegető csapást elodázni. Az Anjouk fényes kora elevenedett meg mégegyszer. A dicső kormányzó a legkiválóbb katonai és hadvezéri talentum, melynél nagyobbat a törökkel való százados viaskodások története felmutatni nem tud. Páratlan hős, a legjönzetlenebb hazafi, valóban gondviselésszerű férfiú, aminőre a szorongatott hazának e nehéz időkben épen szüksége volt. Életeleme, célja a török ellen való küzdelem, a hazának megvédése a barbár inváziótól. E célra semmi fáradalmat, semmi áldozatot nem ismert nagynak. Hősiessége, önzetlen hazafiúi áldozatkészsége kétszeres fénysugárral övezi dicső alakját abban a korban, midőn ez erények a nemzet nagy tömegéből kihaltnak látszottak; midőn lépten-nyomon a legrútabb önzés, irigység, szűkkeblűség és hanyagság keresztezte a haza megmentése érdekében tett intézkedéseit. De mindez őt nem csüggeszti el, tesz, fárad, áldoz lankadatlanul; mivel a nemesség részéről közönnyel találkozik, kénytelen zsoldosokat fogadni s hősiességét ezekbe átönteni; minden kincsét, jövedelmét csapatok kiállítására fordította. Egymagában a sokszorta nagyobb ellen erejét ugyan végleg megtörni nem tudta, de minden idők magyar nemzedékét a legmagasabb lelkesedésre hangoló tusáival a törököt vad rohantában megállította s imádással szeretett hazájának határait csorbítatlanul megtartotta. Nem a szám ereje, hanem a katonai lángelme előre megállapított tervszerűsége érvényesült gigászi küzdelmeiben, mely a katonák részéről a legpontosabb rendtartást, a hadvezér rendelkezéseinek végrehajtásában a gyorsaságot és a fegyelmet föltételezi. Hunyadi János hadvezéri nagyságának fényes bizonyítéka, hogy képes volt ilyen hadat szervezni. Ennek a kettős tényezőnek — a vezér lángelméje és a sereg fegyelme — gyümölcsei azok a fényes diadalok, melyeket a nagy hős ellenein sorra aratott; mindezekben az ősmagyarok hadi taktikájára emlékeztető fogásai a könnyű lovasságnak érvényesüllek. Maga a hős hadvezér tisztában volt már a hadviselés változott viszonyaival s a gyalogság nagy jelentőségével, ámde oly összetartó gyalogságot előállítani, mint amilyen a hivatásszerű török gyalogság, a janicsárok tömege volt, valamint a többi hűbéries nyugati államok, úgy hazánk sem tudott még akkoriban; a nemesi elemek ilyen alakulásra merőben képtelenek voltak. Ez és csakis ez a magyarázata a nagy hős két vereségének az 1444-iki várnainak s az 1448-iki rigómezeinek, melyek mindegyike szinte egy egész hadseregbe került. A kormányzó seregében szolgált cseh gyalogság számbelileg nem mérkőzhetett félelmetes ellenfelével,