Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. főispán vezérlete alatt a megyei zászlóaljakba, és hogy az ekképen szervezett generális exercitus, vagyis derékhad táborozási kötelessége ne szorítkozzék 15 napra, hanem a szükség szerint, amig a király vagy fővezér jónak látja. További pontok a főpapok és királyi vagy országos főtisztviselők hadállítási kötelességét kívánják megszabni. Az egész javaslaton Zsigmondnak azon törekvése látszik meg, hogy intézményes törvénnyel kívánja szabályozni azt, ami az Anjouk alatt az egyes tényezők buzgóságára, vetélkedő kedvére s a király iránti tekintet figyelembe vételére volt bizva. Az 1435-iki pozsonyi országgyűlés rendeinél megvalósításra talál Zsigmond törekvése; itt jön létre az a törvénykönyv, mely Zsigmond V. decretuma néven szerepel a magyar törvénytárban, s mely nevezetes elvi kijelentésekkel vonja meg a honvédelmi kötelezettség határvonalát, midőn kimondja, hogy az ország védelmezése saját hadával és saját költségén, elsősorban a király kötelessége ; amennyiben azonban ez nem volna elégséges a fenyegető veszedelmet elhárítani, tartoznak a főpapok, főurak s az egész nemesség vitézeikkel felülni a haza védelmére. De minthogy a nemesség egy részének elszegényedése folytán, az ily módon remélhető bandériumok száma — a múlthoz képest — igen megcsökkent, a rendek a hiány pótlására, a királyi javaslatok nyomán, készek a honvédelem hajdani elveinek ellenére, a jobbágyságot is bevonni a honvédelem keretébe, de nem mint külön, önálló néposztályt, mely jogokkal nern birt, hanem csakis mint a nemesi birtokok járulékát; elrendelik u. i. a törvényben, hogy minden birtokos nemes 33 jobbágytelek után egy jól fölfegyverezett lovast állítson ki; a szegényebbek pedig összeállva ugyanezen kulcs szerint 100 telek után hármat. így vonta be a törvény e telek-katonaság (militia portalis) fölállítása által a személyes- és birtokjoggal nem rendelkező parasztságot is a honvédelembe. Íjjal, karddal és csákánnyal felszerelve kellett a vitézeknek táborba szállaniok. E telek-katonaság képezte ezentúl a nemzeti haderő alapját, fennmaradt azonban továbbra is a nemesség személyes hadkötelezettsége, és a jobbágy nélküli, elszegényedett nemesek, vagy főurak zászlai alatt, mint azok fegyvernökei, vagy a vármegyei főispánok vezérlete alatt személyesen tartoztak résztvenni a haza védelmére intézett felkelésben. Összegezve a mondottakat, két dolog ötlik szemünkbe Zsigmond e decretumából; az első, hogy törvényében a légi nemesi hadviselés alapelvei vannak meg, melyek biztos alapul szolgálhattak a további fejlődéshez; a második, hogy még mindig a lovasságnak ad túlsúlyt, bár a lefolyt háborúk, a törökkel főleg, meggyőzhették volna a nemzetet arról, mekkora előnnyel érvényesülnek a könnyű mozgású rendszeres gyalog-