Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. nélkül tette azokat magáévá. A királyi had már az utolsó Árpádok alatt igen meggyöngült és megfogyott, s mivel vele szemben a nemzeti hadsereg nem növekedett hasonló arányban, az egész honvédelmi rendszer a züllés képét mutatta. Ez pedig annál aggasztóbb tünet volt, mert viszont az egyes főnemesek hatalma —- számos fegyveres nép tartása folytán — szertelenül megnövekedett. Károly tehát, mihelyt trónját ez olygarchákkal szemben eléggé megerősíté, a hűbérrendszer alapján az úgynevezett banderiális hadrendszert hozta be. A katonai terhek a birtok nagyságához alkalmazkodtak. Lajos kilenced adója ugyanezt a célt szolgálta. Az elszegényedéstől kivánta megóvni a nemesi családokat, amely intézkedése által a köznemességet sikerült neki állandóan személyéhez csatolni, annyira, hogy az tűzbe-vizbe vetélkedve' kész volt követni lovagias királyát. Az a valóságos dédelgetés pedig, melyben a főúri osztály részesült, ezt az előbb még nyakas és hajthatatlan osztályt tette a király céljainak engedelmes szolgájává. A főnemesi rend hiúságának, hatalmi vágyának, hivatal-vadászatának, nemritkán önös érdekeinek legyezgetése mind ezt a célt szolgálta. Eddig nálunk ismeretlen lovagi szellemet és vetélkedést iparkodtak az Anjouk fölkelteni a büszkeségre, pazar fényűzésre különben is könynyen hajló magyar főnemességben. Behozták az olasz divatot fényes családi címerek osztogatásával, lovagi tornák rendezésével, melyekben nem egyszer maguk is részt vettek. E tornák, melyek ekkor még inkább iiadi gyakorlatok számba mentek, igen alkalmasak voltak a harci szellem táplálására, élesztésére. Az ilyképen címeres zászlókkal megajándékozott főurakat — rendelkező törvény alkotása nélkül is — reávették, hogy saját költségükön minél nagyobb számú katonaságot állítsanak ki. E csapatok voltak a bandériumok (az olasz banderia = zászló szótól), vezetőik pedig a zászlós urak büszke elnevezést kapták, mely elnevezéshez később közjogi fogalom kapcsolódott. A Szent György-vitézek társaságának, úgyszintén az aranysarkantyús vitézek rendjének felállítása is honvédelmi célt szolgált elsősorban. A királyi főhivatalok és tisztségek viselőit — amilyenek voltak a nádor, a bánok, vajdák, főispánok, várak kapitányai — hasonlóképen bandériumok kiállítására birta Lajos király, s hogy ennek költségeit annál könnyebben viselhessék, kötelezte a jobbágyságot a hadiadó: a kilenced fizetésére, ugyané célból rendelt számukra meghatározott mennyiségű sót az állami sóbányákból, hogy azt árulhassák, s a befolyó jövedelmet (salarium) bandériumok kiállítására fordíthassák. Ha most mindehhez hozzávesszük az Anjouk fényes udvartartását, a rajongó lelkesedést és népszerűséget, mely Lajos daliás személyét körülvette, 2*