Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

114 abba beleírja az Isten az ő törvényét. Sámuelként már ifjú korában meghallja és követi az Úrnak hívó szózatát; a veszprémi Sz. György templom, meg a pannonhalmi Sz. Márton monostor elégszer voltak tanúi mély áhítatának. S e vallásosságot jellemzi, hogy nem nevelt belőle kozmopolitát, hanem meghagyta magyarnak. Pedig talán nem is lett volna csoda, ha e nép, mely idegenül, ellenségként, elhagyatva állott a többi európai népek között, a kereszténység fölvétele után gyakoribb és bensőbb érintkezésbe, szellemi közösségbe lépve más országokkal, hűbértartománykép lassanként fölszívódott volna. De látjuk, hogy nem úgy történt, és Sz. Istvánnak háborúi Konrád német császárral eléggé tanúskodnak amellett, hogy a keresztény vallás terjedése nem jelentette a nemzeti érzület apadását. A másik vonás, mely Sz. Imre egyéniségében szemébe ötlik az embernek, az ő szűzi tisztasága. M. T. Hallgatóim, a mai kornak gyermeke szinte meddő bámulattal tekint e rejtélynek tetsző vonásra, melynek magasztos voltát annál inkább kénytelen elismerni, mennél kapósabbnak látja a test evangéliumát. Pedig ez az erény nem lehetetlen, ha nem is természetes gyümölcse a kereszt evangéliumának, melyet Sz. Pál hirdetett mondván: „Akik a Krisztuséi, testöket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt." !) Ugyanaz a krisztusi szellem, mely szenteket nevelt a Magdolnákból és Ágostonokból, mely mennyei dalt fakasztott a máglyán égő vértanuk ajkáról, mely benépesítette Egyiptom sivatagjait és békét termett a kolostor magányában Istennek élő lelkeknek: ugyanaz a krisztusi szellem tette képessé Sz. Imrét, hogy, bár a királyi trón várományosa volt, áldozatúl hozza egész énjét, sértetlen lényét, makulátlan testét-lelkét egy földöntúli eszmének. Ki tudná megfejteni a Gondviselésnek titokzatos utait ? Ki tudná meghatározni, minő hatással volt ezen fogadalma nemzete sorsára ? Egy bizonyos: példát adott nemzetének, nemzete minden nemzedékének, hogy az ideális gondolkozás megéri a legnagyobb áldozatokat is, hogy másokon csak az van hivatva uralkodni, ki magamagán tanulta meg e nehéz mesterséget, s hogy a nemzetet naggyá csak önnön fiainak szent akaratja teheti. 2) És e példára szüksége van a mi korunknak, e példa lelkesítő, termékenyítő erejét értéken alól nem szabad becsülnünk. Jeremiás prófétánál 3) olvasom e szavakat : „A fiak fát szednek, az atyák tüzet gyújtanak." Valóban a mai materialista gondolkozású 1) Gal. 5, 2, 4. 2) V. ö. Vörösmarty . . . 3) Jerem. 7, 18.