Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

III. Rovarászatí kirándulások. Tanítványaim számára írtam e sorokat akik buzgó, kedves, szorgalmas gyűjtőtársaim voltak az iskolai év folyamán. Az ő részükről megnyilatkozó érdeklődés az állatélet, főleg a rovarvilág megfigyelése és gyűjtése körül, édes reménnyel tölt el, hogy nemesük a szünidőben, de később is, amikor az iskolát elhagyják, a rovarok megfigyelői és gyűjtői lesznek. Azt írom le, amit kirándulásaimban tőlem láttak és hallottak. Célom őket támogatni és irányítani addig, amig a kezdet nehézségein túlesve a szakirodalmat is fel tudják használni. Szorgalmasan bejártuk városunk határának erdős, mocsaras, homokbuckás és dombos részeit. Gyönyörködtünk az őszi hervadásban amikor a nagy természet téli pihenőjére készülődött. Az első tavaszi napsugár hivogütására ismét a szabadba siettünk és örvendeztünk a természet ébredésén s a magasba szálló pacsirta bájos énekén. A forró nyár hevében sem lankadt jókedvünk. Vidáman keltünk útra, hisz a nyüzsgő életet, a serény tevékenységet látva, örömmel telt meg szívünk. Intézetünk földszinti folyosóján két aquariumot helyeztem el. Egyik a vízi rovarok, a másik halak, gőték stb. lakásául szolgált. A fogságba jutott állatokat nézegettük, életmódjukat megszabott viszonyok között tanulmányoztuk. Szemünket gyakoroltuk a megfigyelésben, hogy a természetben is, ahol nem ilyen szűk határok között folynak le a jelenségek, helyesen tudjunk látni, megfigyelni. Kirándulásainkon mindig a helyes szemlélés módjainak elsajátítása volt a főcél. A gyűjtött anyag mennyisége lényegtelen. Fődolog, hogy a látott és megfigyelt állatról, annak alakjáról, színéről és testrészeinek alkotásairól, életviszonyairól, a környezettel való kapcsolatáról lehetőleg szabatosan tudjunk beszámolni. Szóval, hogy el tudjuk beszélni, amit