Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

12 ugyan az élet mestere legyen, az volt a főtörekvése, hogy megtanítsa őket arra, hogyan kell a hazát szeretniök s azokat a tanulságokat, melyeket a nemzetek történetéből meríthetünk, hogyan kell hazánk javára felhasználni. Tudatában levén magasztos hivatásának, amely neki mint magyar tanárnak osztályrészül jutott : az ifjúság által előkészíteni a magyar nemzet jövőjét, a történeti igazságok keretében a fajszeretetet, az erős nemzeti érzést iparkodott fejleszteni a fogékony ifjú lélekben, meJt hiszen meg volt győződve, hogy csak az erős nemzeti érzés és öntudat képes fenntartani a magyar nemzetet az idegen népek áradatában, s ez biztosíthatja létét a rávárakozó nagy küzdelmek között. Tüzés-4elkü magyar volt, büszke a fajára s mindarra, amit magyar ész gondolt ki, magyar szív, magyar kéz alkotott Ex. érzés teljesen uralkodott lelkén, s ennek tulajdonítható, hogy gyűlölt mindent, ami idegen, főképen, ami német Belemerülve nemzete múltjának tanulmányozásába, s lelkesedve a múlt dicsőségén, átérezve szenvedéseit és gyászát, lelke mintegy magába szívta a haragot és gyűlöletet különösen a német ellen, aki annyiszor tört a nemzet alkotmánya és léte ellen s annyi szenvedést hozott a magyarra. Minthogy egyeneslelkű, szókimondó, megalkudni nem tudó ember volt, amit érzett, azt ki is mondta. Előadásaiban benne volt az ö egész lelke, s a szó hatalmával, a szenvedély hevével ezt a tüzes, hajthatatlan magyar lelkét mintegy átöntötte tanítványai lelkébe. Itt Baján, de másutt is, ahol őt ismerték, közszájon forog az a kis esemény, amely érdekesen jellemzi az ő egyéniségét. Érettségi vizsgálat alkalmával történt. Az egyik jelölt a magyar irodalomból a kuruc költészetről felel, amelyben a kuruc daliák hátrahagyták lelköket: lobogó lelkesedésüket, hazaszeretetüket, szilaj büszkeségüket és olthatatlan gyűlöletüket. Épen az utóbbira szavalta el a példát : Ne higgy magyar a németnek, Akármivel hitegetnek, Mert ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpönyeged S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája : Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus ! mikor egyszer csak a jelenlevők nagy meglepetésére, akik között ott volt a főispán is, felkiált Ledniczky : — Ammen, kérem, mondjuk rá : Amnien 1