Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

23 Aki a szántóföldeken tévelyeg, mert az utat nem ismeri, azt is^ szebb a jó útra kalauzolni, mint kikergetni. Javítani kell tehát a vétkest, de harag nélkül. Mert ki haragudnék arra, akit gyógyítani akar? Sokrates is ezt mondá szolgájának: „Megvernélek, ha nem haragudnám !" Szakasztott így tett tanítványa, Plató is. Mikor u. is szolgája megharagította, rárivallt, hogy vetkőzzék neki, mert sajátkezüleg akarja elrakni. Már fel is emelte sújtó jobbját, mikor egyik barátja véletlenül rányitott. Elröstelte magát a nagy bölcs és ezen szavakkal adta át barátjának a korbácsot: „Speusippusom, verd el ezt a haszontalan fickót, mert én — haragszom!" Az igaz biró elitéli, sőt kárhoztatja a helytelent, de nem gyűlöli a vétkest. Egy okos sem büntet azért, mert valami rossz történt, hanem hogy azontúl is meg ne történjék. És vájjon mi enyészteti el a bölcs haragját ? A vétkezők sokasága. Heraklitus

1) valahányszor kilépett az utcára és maga körül olyan sok embert látott, akik könnyelműen élnek és gonoszul vesznek és pusztulnak, mindig sírva fakadt. Ellenben Demokritusról

2) azt állítják, hogy a világ szeme láttára mindig /levetett. Annyira nem tartott semmit sem komolynak, hogy a nyilvánosság előtt folyton hahotázott. Valóban vagy mindenen nevetnünk, vagy mindenen siránkoznunk kell! A bölcs tehát csöndes és a hibákkal szemben méltányos. Mikor kilép az utcára, elkészül rá, hogy sok iszákos, fösvény, nem egy hálátlan, szóval igen sok bűnös emberrel találkozik; de mindegyiket oly jóindulattal nézegeti, mint betegeit az orvos. Az sem igaz, hogy azért hasznos a harag, mivel a lenézést segélyével kikerülhetjük, a gonoszokat pedig elrettentjük. Mert ha megteheti a harag, amivel fenyegetőzik, azért hogy félelmetes, egyúttal gyűlöletes is. Pedig veszedelmesebb, ha félnek tőlünk, mintha lenéznek. Ha meg nincs erőnk hozzá, még ki is kacagnak bennünket. Különben emlékezzél Laberius, a híres színész, szavaira: Sokaktól kell félnie, akitől sokan félnek. Nccesse esf multos timnat, quem mulli timent. Lám, mint retteg az oroszlán a legcsekélyebb nesztől is ? 1 A legdühösebb fenevadakat hogy nyugtalanítja az árnyék, egy elejtett szó vagy szokatlan zaj ! Maga is reszket, remeg, ami ijesztő. Quiclquid terrct, at trejTidat. ') Görög természetbölcselő (530—470. Kr. e.), kit kortársai nehezen érthető tanításáért „homályos"-nak neveztek. 2) Az atom-elmélet rendszerezője, ki a szomorú Heraklitussal szemben a „nevető bölcs" nevet kapta.