Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

7 eleven és erős embernek. Úgy összeszorult a szívünk, amikor rátekintettünk, hiszen lehetetlen volt nem látni, hogy nem sokára itt hagy bennünket! Azután megkezdődtek azok a szomorú napok, a lassú haldoklás napjai, amelyeknek még az emléke is fájó érzést kelt lelkünkben. Mikor közben egy kicsit jobban érezte magát, elkezdett rendezkedni, intézkedni a jövőre vonatkozólag. Csak akkor pillantottunk be a lelkébe, csak akkor láttuk, hogy azért sietett haza, mert itt akart meghalni Baján, amelyet annyira szeretett, ahol életének nagy részét töltötte, ahová férfikorának fáradságos munkája, örömei és szenvedései olyan erős kötelékekkel fűzték a lelkét. S csakugyan úgy történt. Sem az orvosi tudomány, sem a mi gondos ápolásunk-, sem édes anyjának s testvéreinek szeretete nem tudta megmenteni életét. Lelkét a bűnbánat, a szent útravaló és az utolsó kenet szentségeivel megerősítve, október 23-án visszaadta Teremtőjének. Pályatársunk, testvérünk, nyugodjál békén, csendesen! Tiéd sok munka és szenvedés után a pihenés az örök hazában, ahol nincs többé fájdalom, a miénk itt a siralom völgyében, ki tudja meddig, a küzdés és a szenvedés. Utolsó óhajodat teljesítettük. Ravatalodra nem tettünk koszorút, fogadd most a helyett e sorokat, a tesvéri szeretet és megemlékezés egyszerű, de soha nem hervadó virágait. Isten veled ! j'Iz örök világosság fényeskedjék neki! IVerner Adolf dr.