Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

30 nyozva a felhők széleit, s az idelátszó város templomainak tornyait. Mindezen látott és hallott dolgok képe villámgyorsasággal vetődik lelkünkbe, gyorsabban mint a fotográfiánál a pillanatnyi felvételek s egyúttal érzelmeket keltenek bennünk, bizonyos hangul,itba ringatnak. Azonban, hogy ezek a pillanatnyi felvételek sikerüljenek, vagyis hogy a látott és hallott dolgok képei be jussanak lelkünkbe, szükséges, hogy figyelmünket az illető dolgokra fordítsuk. Ha nincs meg a figyelem, a dolgoknak helyei nem alakulnak meg bennünk. Innen van, hogy mikor magunkba mélyedünk, s figyelmünket valamely dolog egy irányban foglalja le, olyankor járhatunk a legnagyobb tömegben, mégsem veszünk észre semmit; szemünk ugyan nyitva van, fülünk is kész a különböző hangok, a zsivaj, a lárma befogadására, de lelkünk zárva marad, s így nem jutnak bele a tárgyak képei. Ámde ha megvan a kellő figyelem, akkor megalakúl lelkünkben az érzéki képnek emlékképei, a képzetek; az újabbak kiszorítják a régebbieket, úgy hgy ezek elhalványodnak, elmosódnak, de azért megmaradnak bennünk, s csak némelyik lnill ki, amelyik nem volt elég erős. A régebben és ritkán látott vagy hallott dolgoknak halvány képe él lelkünkben, míg az újabban vagy gyakrabban látottak képe elevenebb, frissebb. Általában minden képzetnek megvan az a képessége, hogy fölelevenedhetik, vagy kiveszhet, elhomályosulhat. Szunnyadó képzeteinket felújíthatjuk tudatosan, szándékosan, bizonyos határozott célból, hogy múltunkat mintegy újra ítéljük, hogy régen meghalt vagy távollévő kedveseink arcát mintegy magunk elé idézzük, hogy másoknak elbeszéljük, ami velünk történt. Ilyenkor a képzetekkel együtt felújúl lelkünkben az a hangulat is, amelyben voltunk, midőn az érzéki benyomások képei tudatunkba jutottak, s újra érezzük a szomorúságot vagy örömet, amelyben részünk volt, előttünk áll szeretteink arca úgy, hogy szinte magunk előtt látjuk őket, a fülünkbe cseng hangjuk. Természetes, hogy a felújított képzetek gyöngébbek, halványabbak, mint az eredeti képek voltak. Erősségük, elevenségük különben az eredeti benyomások intenzivitásától függ. A felújítás ezen módjának az a célja, hogy minél hívebben álljanak előttünk a régi, elhomályosúlt képzetek. A léleknek ezt a munkáját emlékezetnek nevezzük. Az emlékezet tehát csak reprodukálja a régi képzeteket, rájok ismer, a hűségre törekszik s a képzetek logikai vagy pszichológiai kapcsolatáról mindig számot adni s nem változtat rajtok. Az emlékezettel majdnem egy lelki munkásság a képzelet. Ez is a képzetek felújítása, de míg az emlékezetnél a felújítás munkáját tudatosan indítjuk meg, addig a képzelet inkább esetleges hangulatok, véletlen