Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
XIII. sége, amelyen ezt a fontos tényt megállapították, nem volt több, mint 25'4 mm 3 (0 C°-on és 760 mm. nyomás alatt.) Ilyen kevés gázt természetesen csak hajszálcsőben lehet vizsgálat alá vetni. Rutherford és Soddy (1003.) kimutatták, hogy az emanáció kémiailag igen közömbös gáz. Az emanáció változatlan maradt izzó oxigén-, hidrogén- és szénsavban, izzó magnézium- és cinkporban. Nem változott meg, ha foszfort égettek el benne, vagy ha hosszabb ideig elektromos szikrát üttettek át rajta. Olyanfajta hatásokat, aminőket a rádium okoz, az emanáción is tapasztaltak. Az emanációt tartó üvegcső egy éjjelen át ibolyaszint vesz föl; a kéneső, amely az emanációval érintkezik, nedvesség jelenlétében vörös oxidhártyával vonódik be; ha oxigénnel van keverve, akkor az üvegcsap zsiradékából szénsavat fejleszt. Ramsay és Collie (1904.) a rádium-emanációnak spektrumát is megvizsgálták és ennek színes vonalaiból 18-nak a hullámhosszát megmérték. Minthogy az emanáció állhatatlan gáz, azért a spektruma is csakhamar megváltozik. E spektrum különböző lévén az ismeretes kémai elemek bármelyikének spektrumától, az emanációt kémiai elemi gáznak kell mondanunk. Tudós fölfödözői exrádio nevet adnak neki. Az exrádio az argoncsoport 1) gázaihoz hasonló. A molekulája valószínűleg egy atomos; az atomsúlya 160 körül van; a sűrűsége a szénsavét jóval fölülmúlja. A thorium emanációjáról kevesebbet tudunk, de amit róla tudunk, az amellett szól, hogy az exrádióhoz hasonló gáz. A rádium és thorium emanációjának különbözősége mellett szól az a körülmény, hogy a rádium emanációja — 150 C"-on, a thoriumé — 120 C°-on kondenzálódik. Még kevesebbet tudunk az igen állhatatlan aktinium-emanációról, amelynek Debierne (1903.) a fölfödözője. 16. A radioaktív anyagok módosulatai. Az a sajátságos jelenség, hogy a frissen előállított rádioaktiv anyag rádioaktivítása sokkal kisebb, mint a régebben elfekvőé, arra sarkalta a kutatókat, hogy a rádioaktivitás fölhalmozódásának az okát fürkésszék. E kutatásaik közben észreveszik, hogy a rádioaktiv anyagok folyton tartó átalakuláson mennek át. A legelső kísérletező e téren CrooJces (1900). Ő azt tapasztalja, hogy az uránnitrát kénéterben nem oldódik föl teljesen. A föl nem 1) Az argoncsoport gázai : a hélium (He), neon (Ne), argon (Ar), kripton (Kr) és xenon (Xe).
