Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

I. Fölkér Gusztáv emlékezete. 1850-1904. A múlt évben súlyos csapás érté intézetünket, mikor az isteni Gondviselés váratlanúl magához szólította szeretett igazgatónkat, Fölkér Gusztávot. Aki a közélet zajától visszavonulva csak családjának élt, még annak emléke sem megy rögtön feledésbe. Míg hozzátartozói élnek, kegyelettel őrzik emlékét, sirját virágokkal ékesíti a szeretet, s bár teste régen szétporladt visszatérve a földbe, amelyből vétetett, lelke él nemcsak a másvilágon, hanem itt lenn a földön is övéinek emlékében. Hogyan várhatna tehát megsemmisülés arra, aki tekintetét magasabb dolgokra függesztette ? aki lemondva a világ örömeiről életét egy magasztos eszme szolgálatában a köznek szentelte ? akit megemésztett a munka, melyet a mások boldogsága érdekében fáradtságot nem ismerve folytatott ? Az ilyen ember nem halhat meg. Teste, mert alá van rendelve a mulandóság törvényének, elporladhat, de élete eszmévé finomulva fennmarad, hogy lelkesítőnk, útmutatónk, vezérünk legyen az élet utjain. Ezért nem elégedhetünk meg azzal, hogy Fölkér Gusztávot mint testvérünket, mint szeretett igazgatónkat megsirassuk. Ezért rendeztünk a folyó iskolai év elején gyászünnepet, hogy emlékét felújítván kegyeletünk adóját igy is lerójjuk iránta, s az ő munkás életét elmélkedés tárgyává tevén, példát állítsunk a ránk bizott tanuló ifjúság elé. 1*