Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
33 7. A radioaktív sugarak különböző fajai. 8. ábra. A rádiumsugarak szétszóródása mágneses mezőben. A rádioaktiv sugarak természetének megismerésére végzett számtalan kísérlet eredménye nyilvánvalóvá tette, hogy e sugarak igen összetettek. Az összetett rádioaktiv sugarakat egyszerű sugarakra fölbontani, a fehér fényhez hasonlóan szétszórni, semmiféle anyagú hasábbal nem sikerült ugyan, de mágneses és elektromos erőkkel igen. Gondoljunk valamely vastagfalu kicsiny ólomcsészét (PO 8-ik ábra.) valamely elektromágnes sarkai közé állítva. A csésze fenekén erősen aktiv rádium só van. Ennek a sugarai egyenesen fölfelé törnek és csak annyira ágaznak szét, amennyire az ólomcsésze merőleges oldalfalai azt megengedik, amíg az elektromágnesben áram nincs. Amint azonban az elektromágnesbe eresztett áram erős mágnességet ébreszt, a P_ sugarak szétszóródnak és egy igen csekély részök kivételével egyenes vonalú pályájukat elhagyva görbe pályán haladnak. A 8. ábra a mágneses mezőben szétszórt és elhajlított sugaraknak az ideális képe abban az esetben, amelyben a mágneses mező erővonalai az ábra képsikjára merőlegesek és a szemlélőtől a képsik felé irányulnak, az elektromágnesnek az északi sarka tjhál a képsík előtt, a déli a képsík mögött áll. Ha az ólomcsésze FF fekete papírba takart fotográfiai érzékeny lapon áll, akkor a jobbra görbülő sugarak e lap jobb oldalán, OF között, szélesen elnyúló nyomot hagynak. Az eredeti egyenes irányban megmaradt és balra görbülő sugarak nyomát az ólomcsésze fölé és az FF lemezzel egyköztien elhelyezett érzékeny lappal lehet fölvenni. Az így fölvett képen azt lehet látni, hogy a sugarak szétválása nem olyan tökéletes, mint ahogy ezt a 8. ábra szemlélteti, hanem inkább azt, hogy az átmenet az egyik sugárnemből a másikba folytonos. A rádium sugarai tehát igen összeteltek. Az eddigi vizsgálatok e számtalan rádioaktiv sugár egyes csoportjának bizonyos közös természetét mutatták ki; megállapították továbbá, hogy a rádium sugarai három, egymástól jól megkülönböztethető sugárfajtából állanak, úgymint az imént jellemzett mágneses mezőben balra, illetőleg jobbra hajlított és el nem hajlított sugarakból, amelyeket Iiutherford E. sorban a (alfa), (1 (béta) és y (gamma) sugaraknak nevezett el. Lássuk most az egyes sugárfaj tanulmányozásának módszerét. 3
