Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

14 És midőn elérkezik az „idők telje", be is váltja Isten, amit vigasztalásunkra megígért. Jessze törzséből, Dávid királyi fáján egy virág fakad Názáretben, melynek illata elárad az egész világon, melynek gyümölcse váltságot hoz az egész emberiségnek. Az Isten elküldi angyalát e virághoz, és az angyal e szavakkal köszönti Máriát: „Üdvözlégy, malaszttal teljes /" 2) Mária tehát malaszttal teljes; de ahol az Isten malasztjának telje van, hogyan és hol volna ott helye a bűnnek ? „Minő egyessége van a sötétségnek a világossággal ?" kérdi szt. Pál apostol 3) és vele együtt kérdjük mi is: Lehetett-e Máriában valaha is csak a legcsekélyebb bűn is, ha maga az Isten „malaszttal teljes"-nek hirdeti őt az angyal által ? Akinek az angyal ávéja szólt, Éva bűnéből nem lehetett benne egy szemer sem, egy pillanatig sem. „Telve volt ő malaszttal már születése előtt, mert bűn nélkül fogantatott, úgyhogy joggal elmondhatjuk róla: Mária fogantatásának első pillanatában több kegyelemmel és kiváltsággal volt felékesítve, mint minden szentek és angyalok, mert minden szenteknél és angyaloknál jobban szerette őt az Isten." 4) Ha pedig az okot keressük, melyért Isten megóvta őt a bűntől, melyért elhalmozta kegyelmeinek teljével és angyalainál, szentjeinél is jobban szerette: istenanyai méltóságában fogjuk meglelni minden kiváltságának magyarázatát. „Tőle született Jézus, ki Krisztusnak neveztetik;" 6) tőle született időben, ki öröktől fogva született az Atyától; tőle, az embertől, a teremtménytől született az Isten, a Teremtő. Amint tehát kettéváltak a Jordán hullámai, midőn a frigyszekrényt keresztülvitték rajta, úgy állott meg Mária előtt az eredeti bűnnek mindent elöntő árja, mert ő volt az újszövetség frigy szekrénye, mert benne öltött testet az Istennek örök Igéje." °) Kedves Hallgatóim! E kinyilatkoztatott tények és igazságok érlelték meg a kath. Egyházban azt a hitet, melynek kifejezője mai ünnepünk. Nem szabad tehát a mai nap jelentését úgy felfognunk, mintha a Szeplőtelen Fogantatás tana vagy ünnepe csak félszázados volna. Maga a tan visszanyúlik a kereszténység őskorába, a Kr. u. VII. században pedig már a mai ünnepet is megtaláljuk, mely a XII. században már általánossá vált az Egyházban. Amidőn tehát b. e. IX. Pius pápa 1854. dec. 8-án szentmiséjének evangéliuma után, a Szent Péter templomában, néhány !) Szt. Pál ap. lev. a Galat. 4. 4. 2) Lukács 1. 28. 3) Korint. II. 6. 14. 4) Berthold v. Regensburg, Predigten, II. kötet 325 1. (f 1273. dec. 13.) 6) Máté 1, 16. 8) Szal. szt. Ferenc, Traité d'Amour de Dieu II. G.