Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
XIII. figyelmeztetve általában az ifjakat. Valahányszor szükségét láttuk, Intőkben értesítettük a tanulók szülőit és szállásadóit gyermekeik, illetve kosztosaik tanulmányi állapotjáról. Hogy minél alaposabban tájékozódhassanak tanuló gyermekeik előmeneteléről, időnként haza küldöttük az ifjak irásdolgozatait láttamozás végett. — Egyébként az egyes tárgyak tanítása a hivatalos tanterv szerint történt. A tanulmányi eredményt részletesen a XIII., összegezve pedig a XIV. fejezet tünteti fel, azért csupán általánosságban jegyezzük meg itt, hogy a bizonyítványt nyert 255 tanuló közfii 206 végezte el a tanévet legalább eléysétjes eredménnyel, vagyis 8078 l l/o, egy tárgyból elégtelen 25, vagyis 9'80'Vo, két tárgyból elégtelen 8, vagyis 213"/o, több tárgyból 16, vagyis 6'39"/o. Tekintetbe véve teliát, hogy a minden tárgyból jeles 35, jó 60 és legalább elégséges 111, összesen 206 tanulóval szemben mindössze 24 tanulónk volt, akik két vagy több tárgyból elégtelen jegyet nyervén, a feljebb haladásra alkalmatlanoknak mutatkoztak', a végeredmény általában kielégítőnek mondható. VII. Látogatások. Tankerületi kir. főigazgatónk, Platz Bonifác dr., november hó 2—5. napjain végezte évi hivatalos látogatását intézetünkben. Az igazgató kíséretében meglátogatta az összes osztályokat, megfigyelte az intézet tanulmányi és fegyelmi állapotát, megtekintette az intézet helyiségeit, megnézte a könyvtárakat, szertárakat s az igazgatói irodát. Látogatásainak befejeztével a tanári testülettel értekezletet tartott, amelyen látogatása közben szerzett tapasztalatait s ezek nyomán megjegyzéseit, utasításait és jótanácsait közölvén, az intézet belső és külső állapotát megnyugtatónak jelezte. Ugyancsak ezen a gyűlésen, mielőtt tapasztalatainak közlésére tért át, tankerületi kir. főigazgatónk a következő meleghangú beszédben emlékezett meg elhunyt barátjáról, az intézet néhai igazgatójáról, Fölkér Gusztávról. „A fájdalom mély érzetével lelkemben kell megnyitnom e tanácskozást, igen t. tanári kar! Fájdalommal azon súlyos veszteség felett, mely iskolánkat az elmúlt iskolai év folyamán érte. E veszteség azonban nem csupán a bajai főgimnáziumé, hanem az enyém is, a társadalomé és Magyarország közoktatásáé. A főgimnázium ifjúsága atyját, a tanári testület kitűnő vezérét, én legjobb barátomat, a társadalom a közügynek szorgalmas és nagytehetségű munkását, az ország közoktatása egyik legképzettebb, legbölcsebb előharcosát veszítette Fölkér Fusztávban! Szó szoros értelmében el lehet mondani, hogy miként a katona a csatatéren, ő is nagy hivatásához méltón, a kötelességteljesítés mezején hanyatlott a sírba! Ó, ha nem lángolt volna szivében oly túláradó mértékben magasztos hivatásának szeretése, ha nem állott volna be az iskola,
