Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

8 hatása alatt keletkezett s a kurucok rajongó szeretelét a hős fejedelem iránt mindennél jobban mutatja. A Garam torkolatánál üt tábort Rákóczi, hogy megvívja Esztergomot. Serege a tágas síkságon foglal helyet, de az ő sátora magas dombon áll, melyet a vitézek emeltek hős vezérük számára: „Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták, A földjét kezekben, süveggel hordották." „Urunknak sátora magas helyen legyen : Szép tábora fölött végig tekinthessen! Aranyos zászlója lobogjon magasra: Messzérül mindenki mindgyárt megláthassa!"' Rákóczi fölmutat rettenetes kardjával a vár tornyára, hol a császár zászlaja leng, s a győzelem biztos tudatában szól hűséges katonáihoz : „Mire a fényes nap háromszor felsütne Hejh! magyar lobogó lesz oda feltűzve !" Megindul az ostrom, bömbölnek az ágyuk, úgy hogy Esztergom tornyai megrendülnek bele. Majd leszáll az éj, s a lövések elhallgatnak; de Rákóczi és a kurucok nem nyugosznak, hanem új támadásra készülnek: Ejten éjjel egyszer az álgyu hármat szól: Hát az sok kuruc az várra csak úgy omól . . . Tüzes garanáttul világos az éjjel, Hajh! sok anya fia borúi ott bé vérrel! Hasad az szép hajnal, piros az hegyoldal . . . Esztergom várában Rákóczi felnyargal Esztergom utcáin szikrát hány patkója, Esztergom bástyáin lobog az zászlója . . . A költemény szerzője ismeretlen, magáról a vers végén csak annyit mond, hogy „igaz magyar fi" s versét kevéssel azután irta, mikor „Esztergomban örömet lőttenek". A vár elfoglalása 1706. szept. 14-én történt, s úgy látszik mindjárt aznap meg is énekelte az eseményt egy lelkes kuruc. A költemény e kor elbeszélő költészetének egyik legsikerültebb alkotása. Arányos szerkezetben, a leiró és drámai tartalomhoz művészileg simuló s emellett minden izében népies nyelven mondja el Esztergom megvívását s a nagy Rákóczi diadalát. Nem részletez sehol; csak a lényegesre szorítkozik, s mégis minden világos, minden érthető benne.