Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903
6 Az igazságos Isten nem hagy el bennünket, s mi is elmondhatjuk szent Dáviddal: „Kezemben adod még én ellenségemet Az ki nyomorgatja édes nemzetemet." Főleg pedig azt, ki magyar létére árulója lett a magyar ügynek, Rákóczit, Bercsényit fogva tartotta és sok régi uraknak arbitere volt. Csak legyünk hívek mindhalálig, ne tartsunk a „pártos magyarok"-kal (labancok), szolgáljuk szívvel, lélekkel nemzetünket, mert különben átkozottak leszünk a nagy Isten előtt. Thaly Kálmán nagyon valószínűnek tartja, hogy e költemény szerzője maga Rákóczi Ferenc volt, mert nagyon hasonlít az ő prózában irt imádságához. Nem volt módunkban a két művet egybevetni, de belső okok alapján szinte biztosan állíthatjuk, hogy e költemény nem származhatik Rákóczitól. Az egészen ugyanis mintha protestáns szellem vonulna végig; igazi, mélyen vallásos hangulata mellett sem találunk benne semmit, ami a buzgó Jcatholücus Rákóczi Ferencre vallana. O, aki Egyházának mindig hű fia volt, aligha buzdította harcra híveit ezzel a kemény szemrehányással: „Németnek, papoknak mert jobbágyi vagytok" Hisz maga mondja a katholikus klérusról : „Az ország első rendét kímélnem kellett vallási, if/azsátji, valamint politikai okokból", 1) s így alig tehető föl róla, hogy máskor meg ellene izgatta volna párthiveít. Az is különös, hogy arról a meg nem nevezett árulóról (Kollonits ?) azt mondja : „Rákóczit, Bercsényit te fogva tartottad." Tudni való, hogy Bercsényi titkos szándékuk felfödözése után még idejében Lengyelországba menekült, s így nem foghatták el Rákóczival. Tehát a szerző történeti tévedésbe esik, ami teljesen érthetetlen, ha a költeményt maga Rákóczi készítette. Aztán különös ez a kifejezés is: „Mi tudsz magyarokra ? — tűled azt kivánom, Elhiszem, nékem is vagyon most árulóm." A diadalmasan előnyomuló Rákóczinak, kit valóságos rajongással vettek körül hívei, alig volt oka személye ellen való árulástól félni. 1) V. ö. Pallas : Nagy Lexikon, XIV. 380 1.
