Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

37 saiban ő maga ezeket irja felőlük: ,Igen gyöngéden szeretett engem a szeminárium kormányzója, Zimmermann atya és sakkjátékban gyönyörködve töltötte el velem az üdülés óráit. Gyakran szórakozás végett kivittek a külvárosba, még pedig leggyakrabban gróf Slavatához, midőn otthon volt, vagy várának tisztjeihez, kik engem tiszteltek és szerettek." Azután ismét így folytatja: „Három évig tartó tanulási időmet a humanióráknak szokásos gyakorlásával, a szünidőt pedig a különböző jezsuita kolostorok látogatásával töltöttem el. Mindenütt mindenki szeretett a Te (Isten) kegyelmedből kifolyólag és mindenütt igen nagy szívességgel fogadtak."

1) Hogy pedig később, a szabadságharc alatt, mennyire becsülte őket, világosan mutatja az a körülmény, hogy Kassán levő, egyetemszerű felsőbb tanintézetüket, az u. n. „nemes ifjak convictus"-át különös pártfogásába vette s tiszteletére rendezett szini előadásukon már mint fejedelem személyesen is megjelent.

2) A történelmi igazság célzatos meghamisítása bármely költői műben helytelen, de főleg az a drámában, melynek hatása rendszerint sokkal általánosabb, szélesebb körű, mint a többi műfajoké. Hogy a dráma 1849-ben, midőn megjelent, a kedélyek forrongásában lelkes közönségre talált, nagyon is érthető; de azt már csakugyan nem helyeselhetjük sem tartalmi, sem művészeti szempontból, hogy manapság is a „hazafias" darabok között szerepel némely színtársulat műsorán. Meghamisított történelemmel nem lehet, nem szabad hatást vadászni, főleg nem akkor, ha ez által a valóságban eszményi hőst a fenség légköréből úgyszólván a hétköznapi élet porába rántjuk le. A szabadságharc leveretésével elnémult ismét Rákóczi dicsősége: az elnyomott magyar a közelmúlt idők szomorú emlékeit siratta. A régi bujdosók helyett újak foglalkoztatták képzeletét, de az ő nevüket-is csak félve, titokban merte kimondani az elnyomatás szörnyű napjaiban. Majd eljött a kiegyezés, vele szabad utat nyert a lenyügzött gondolat és visszafojtott érzés, de a napi események fontossága egyelőre majdnem teljesen lefoglalta a szellemeket. Csak az újból fölhangzó Rákóczi-induló volt az, mi a régi nagy időkre emlékeztetett, s a fölpezsdülő nemzeti életnek ettől kezdve elválhatatlan kísérője, táplálója lett. Költészetünk fejlődése azonban, sajnos, lassanként helytelen útra tért: a hagyományos hazafias irányt bizonyos kozmopolita szellem váltotta föl. Ez az irány mindenkép modern és európai akart lenni s megfeledkezett arról, hogy igazi nagyság csak honi talajban gyökerezhetik. Az utolsó évtized azonban !) Kajlós : II. Rákóczi F. Vallomásaiból. Magyar könyvtár I. f. 28—29 1. 2) Thaly: Irodalmi és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból, 40 1. és Adalékok. I.,-XX. 1.