Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

19 Most néked megmondom: Ne azt verd, hogy: Mars, mars! . . . De azt verd, hogy: Rajta! . . . Ugv verd: a föld rengjen, Ég is visszazengjen, Aki él, meghallja, •— Sőt azt is, ki halva Fekszik, felriassza: Rajta, rajta, rajta! Én hires vezérim : Bottyánom, Bercsényim, Pekrym, Bezerédym, Kik vagytok vitézim : Rajta, rajta, rajta — Utolsó nagy harcra!" E lelkesült, szinte lázasan izgatott képet a legmerészebb és legművészibb ellentétben váltja föl a majthényi fegyverletételnek mélabús rajza s Rákóczinak keserű, fájdalmas följajdulása Károlyi Sándor vélt árulása miatt (4—6): Halálos nehéz köd Mindent búsan béföd ; Jobb is, ha nem látja : Mert csak szive fájna — Tán meg is szakadna . . . Dobos már dobolhat, Rákóczi unszolhat: Rajta, rajta, rajta! . . . A tábor, a tábor Zászlóit lehajtja, A majthényi páston . . . „Hej Károlyi Sándor, Károlyi Sándorom ! Hová lött, hová lött Az én szép táborom ? Valld bé, ne is tagadd: Eladtad jó urad." A harmadik részben (7—11) következik aztán Rákóczi búcsúja. Kéri a 2