Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

ismét egy új szempont szól a kirándulások szükségessége mellett, mert az érdeklődés felkeltésére, biztosítására és ébrentartására is kiváló eszközül kínálkoznak. Ily úton elkerüljük azt a hibát, hogy az egyesekre, az egyedekre szorítkozó előadással megbénítsuk, elöljük a tanulóban a természet egésze iránt való jó érzéket. Ily módon a kirándulásokkal rászoktatjuk az ifjakat arra, hogy a természet tárgyait egészökben fogják föl, jelenítsék meg. És mivel oly végtelen sok szépet és csodálatosat nyújt a természet, egyegy kirándulás igen sok alkalmat szolgáltat a tanárnak, hogy a szépben való örömöt, a szép által keltett gyönyört tanítványaiba is átplántálja és így a tanulókat magával ragadja. Mert ha az iskolában nem szoktatjuk hozzá a fiatal nemzedéket, hogy örömmel szemlélje a szépet és benne gyönyörűséget találjon, akkor nagyon természetes, hogy később is vakon megy cl a természet legmegkapóbb jelenségei mellett is. De a kirándulások arra is alkalmasak, hogy a tanár közvetlenül hathasson a tanuló kedélyére. A gondos, körültekintő tanár főleg ezeken nyer alkalmat arra, hogy tanítványaiban a természet tárgyai iránt keltett önzetlen, tiszta érdeklődés idővel a bennük való odaadó elmélyedés gyümölcsöt termő csirájává váljék. Különösen egy-egy ilyen kiránduláson idézheti föl leikökben azt a tiszta örömet, mely a Teremtő munkáinak szemlélésekor mindenkor feltámad az érző és hivő lélekben. Hiszen bárhová fordítsuk is szemünket, az emberre elérhetetlen tökéletességet látunk mindenütt. Majd a színpompa és a fényhatások gyönyörködtetnek, vagy az elrendezésnek az a szabályszerűsége, mely a legapróbb részletekig követhető, majd valamely szerv szerkezete köti le figyelmünket, mert minden legkisebb részében működésének megfelelő, vagy egy-egy olyan állati szervezet foglalja le egész érdeklődésünket, mely minden tekintetben visszatükrözteti élete jellegzetes módját. Ennélfogva jó eszközül kínálkoznak a kirándulások arra is, hogv a természetben művészeti remeket lássunk, hogy benne gyönyörködjünk és rajta épüljünk, más szóval a természeti érzéket fejlesszük, ápoljuk, eltompulni ne engedjük. Ennek a körülménynek hatványozott fontossága akkor tűnik csak ki, ha meggondoljuk, hogy a természet élvezete iránt való nemes érzék éppen korunkban, sajnos, nagyon is eltompult. „Tudjuk, hogy a legtöbb előtt a mező, az erdő csak sétáló hely, hol megpihen, vagy egy darab föld, mely értékes gabonát terem, vagy drága fát szolgáltat minden télen." Nem lehet ugyan tagadnunk, hogy már az iskolában is felkelthető az érdeklődés és érzék a természet tárgyai iránt, de ez az érzék egyrészt homályos, elmosódott, másrészt sohasem pótolhatja a szabad természet ölén kínálkozó és autopsián alapuló természeti érzéket. Egy mocsár állatés növényvilágát, az erdő hangos madár- és emlősseregét, a hullámzó