Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

I. Természetrajzi kirándulások. .Aki figyelemmel kíséri a tanügyi mozgalmakat, az előtt bizonyára nem ismeretlen az a jelenség, hogy a tanítás minden ágánál napról-napra nagyobb tért hódít a szemléltetés. Es ez egészen természetes is. Hiszen tudásunk és szellemi munkásságunk legnagyobb részt szemléleteink módjától és összekapcsolásától függ. Minél bensőbbek és élénkebbek, minél tagozottabbak, rendezettebbek és minél sokoldalúabbak észrevételeink, annál alkalmasabbak arra, hogy termékeny általános fogalmak alapjául szolgáljanak, és egyúttal annál biztosabban hatnak az igazság és a tudás erejével. Tudvalevőleg a megismerés első lépcsője a pontos érzéki felfogás, mely annál könnyebben bekövetkezik, minél inkább belemélyed a tanuló tárgyába, és minél inkább képes önerejéből, odaadó figyelemmel újat födözni föl és így képzetanyagát feldolgozni. És ha mindig ezen módon irányítjuk a tanulót, akkor nem lesz kénytelen a leirtat csupán ingatag képzeletére bízni, hanem valami érzékelhető tárgyhoz kötheti. A pontos szemlélettel mintegy kívülről tanulja meg a tárgyakat úgy, hogy bármikor is könnyen lelke elé varázsolhatja őket a maguk valóságában. Ha minden tárgynál fontos, szükséges a szemléltetés, akkor elvitázhatatlanúl az a természetrajzi ismeretek megszerzésénél. Ez ismeretek tartósakká, erősekké csak akkor lesznek, ha a szemléletek közvetetlenek. Már pedig a közvetetlen szemléletek szerzésére seholsem nyílik olyan kedvező alkalom, mint a szabad természetben. Azért is minél több alkalmat kell nyújtani a tanulóknak a szabad természetben való megfigyelésekre. Es ekkor sem a megfigyelések sokasága legyen a fő, hanem az, hogy a tanuló önmaga dolgozzék, önmaga tanuljon és megbízzék saját érzékeiben, erejében. Ily módon kelthetjük fel a természetrajz tárgyai iránt azt a benső érdeklődést, mely később gerincévé válhatik az ismeretek megszerzésének, kiegészítésének. És mivel a sikeres tanításnál ezen érdeklődés l*