Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

20 felső és az alsó kar izülete, az előrenyújtás illetőleg visszahúzás eszközlésére szolgálnak. Érdekes a lárva lélekző szerve is. A vizben elnyelt levegőből kapja az oxigént, a mikor végbelével felváltva vizet sziv föl, illetőleg lök ki. Hogy e sajátos készülékek működését otthon alaposabban szemügyre vehessük, magukkal visszük az álcát. Irányítsuk most utunkat egy nagy álló víz felé. A nádasból mindenünnen a nádi veréb sivító hangja üdvözöl benünket, az útmenti gyümölcsösből pedig egy tarka harkály kopácsolása hallatszik. Szép csöndesen közelébe férkőzünk, a mi igen könnyen sikerül is, mert madarunk ugyancsak belemelegedett munkájába. Nem hall, nem lát semmit, hanem gondosan körüljárja a fát, miközben folyton kopácsol, hogy a kéreg alatt rejtőző petéket, álcákat zsákmányul ejthesse. Bátran megfigyelhetjük egész közelről, mert csak akkor repül el rövid szárnyaival, ha már egészen alája kerültünk. Bezzeg nem olyan bizalmas a kakukmadár, mely alig hogy feléje közeledünk, nagy-gyorsan tova száll. Csak egy pillanatig láttuk ugyan e félénk madarat, de ez is elég annak megállapítására, mennyire utánozza a karvalyt, hogy ellenségei elől biztosítva legyen. Hiába nézünk a szilvásba, többé nem tűnik elénk szürke alakja. E helyett inkább a szilvafák fiatal hajtásait vizsgáljuk meg. A levélzeten 8 párlábú, 3 fekete vonallal és ezek közt 2 sárgásbarna csíkkal ékített szőrös hernyókat látunk. Akad köztük egy csomóban több apró kékfejű is, ugyancsak szőrözött testtel. Az elsők a galagonya lepke, míg az utóbbiak a gyürüs lepke hernyói. Most értjük csak meg, hogy a kakuk miért kereste föl e helyet. Terített asztaléról riasztottuk el, hiszen a szőrös hernyók teszik legkedvencebb eledelét. Majd egy csalánon pihenő róka-lepkét pillantunk meg. Belekerül egy-két percbe, míg a közelünkben állók észrevehetik, annyira hasonlít egymásra csapott szárnyaival a száraz csalánlevélhez ! Majd egy rókalepkét és egy nagy szitakötőt sikerül elfognunk. Össze is vetjük rögtön a két rovar testi szerkezetét. A lepkének hat lába van, a két első pár rövidebb a többinél és gyengébb is. Járni, kúszni nem látjuk. A legfőbb mozgási módja a repülés. Végtagjait nem használja másra, mint a növényeken való megkapaszkodásra. Szájrészei csak összekunkorítható nyelvvé váltak, melynek segélyével a virágból mézet szívogat. Jóllehet élénk, csillogó szárnyai föltünővé teszik, a rovarevő madarak nem bántják, mert alig van rajta valami enni való. A szárnyak, a lábak, a csápok teszik ki a test legnagyobb részét, melyek mellett a fej, tor és a potroh ugyancsak pici falat. Erre kezünkbe vesszük az erős szitakötőt, mely karmos végtagjaival azonnal megkapaszkodik ujjainkban, és rágószerveivel neki neki vág. íme ezzel meg is mutatja, hogy mire használja fegyvereit. A lábakat a zsákmány megtartására, rágószerveit, pedig azok szétmar-