Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

Í8 módosítjuk, hogy valamely orgonabokron egy növekvő hajtást meggyürűzünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a keskeny gyürü fölötti hajtás tovább él, nem szárad el és növekszik, mert a faréteg kellő nedvet vezet, míg a levelektől levezetett szerves anyagok a háncs eltávolítása folytán csak a gyűrűig mehetnek vissza. Es így a növekvést is megértjük. Ha a kertészek valamely hajtáson feltűnő nagy gyümölcsöt óhajtanak fejleszteni, akkor ezen gyürűzési művelethez fordulnak. Mikor már a nap utolsó sugarai is a látóhatár alá merültek, a délután e késő óráit annak bemutatására használjuk föl, miként képes a klorofil széndioxidból és vízből keményítőt alkotni. A keményítőszemcsék a levél klorofil-testecskéiben mutatkoznak. A fentiekről a következőképen győződünk meg. Az orgona bokron két-három levelet papir-hüvellyel veszünk körül, majd két-három levélre stanniol-lapokat helyezünk, melyeken a keményítő szó betűsablona olvasható. Másnap este lemetsszük a befedett leveleket és olyanokat is, melyek nem voltak befödve. A leszedett leveleket pár percre forró vízbe tesszük, majd utána alkoholban többszörösen jól kimossuk. A levelek sárgás-halványak lesznek, mert az alkohol kivonja belőlük a klorotilt. Erre megvizsgáljuk, hogy van-e bennök keményítő. E végből a leveleket néhány percre jódoldatba helyezzük, majd vízben kimossuk. A megvilágított levelek a mikroskóp alatt sötétkékek, a teljesen körülzártak halványan maradnak és a stanniollal befödötteken olvasható a keményítő. Íme így mutatja be a természet, hogy, ha a klorofil keményítőt akar termelni, akkor napfényre szorul. Egy más alkalommal pedig menjünk ki az iskolánktól pár percnyire fekvő mocsaras, kiöntéses posványos felé. Ha hálót vetünk az egyik mocsár szélén és rövid idő múlva kihúzzuk, kocsonyás tömeget emelünk ki. A tanulók rögtön felismerik bennök a béka-petéket. Úgy tűnnek föl, mint valami egymás mellé sorakozott gyöngyszemek. Amint figyelmesen nézzük őket, mindegyikben egy-egy sötét foltot látunk. A fénysugarak e helyen jobban tömörülnek, több meleget köthetnek le, s így már ebből következtetünk arra, hogy e pontok a peték legfontosabb részei. Majd találunk már olyan gömböket is, melyekben egy-egy hosszúkás alak tűnik föl. Ez a nyálkás anyagba burkolódzik, abból táplálkozik. Egyúttal védő is ez a nyálkás anyag; a madarak és halak ritkán bántják. Ha a víz szélén levő növényeket megbolygatjuk, sajátos alakok mutatkoznak. Ez alakok összefüggését már az iskolából tudjuk. Itt egy tanulóval a fejlődési menetet összefoglaltatjuk. Hogy azonban odahaza is lássák e csodás átalakulást, a kocsonyás tömegből egy üveggel magunkkal viszünk. Amint tovább haladunk, egyszerre harsány kacajban törnek ki a tanulók. Egyik társukon mulatnak, a ki egy korhadt fadarab fölemelése után ugyancsak ijedten ugrott félre az alatta rejtőző rút varangyos