Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

mit a firenzei Medici-kápolna sekrestyéjében lévő két alakjával: a Giornóval (Nappal) és a Crepusculó-vai (Alkony) akart kifejezni. A Oiornn világtól mogorván elfordult hatalmas alakjában így szól hozzánk : rabszolga-munka az, metyre izmaim óriási erejét kell fordítanom! A Crepusculó-ban pedig azt tolmácsolja, hogy csak a kimerülés ad örömtelen, kényszerű nyugalmat! ü, mennyire vágyhatott ez az örökké forrongó lángész a nyugalom, a pihenés után, mikor ugyancsak ott a Medici-kápolna sekrestyéjében látható Nőtte (Ej) gondolatát ő maga igy jelzi: „Az alvók, a nem érzők boldogok . . . Ó esdek, föl ne költs! beszélj halkabban!" Az ő sötét világfájdalmának örök éjszakájával szemben a boldogság állandóan napsugaras derűjét képviseli Raffaello. Rövid pályája alatt (1520. ápr. (5-án, 37 éves korában már elhunyt) része volt a legnagyobb boldogságban, a mely embert csak érhet. Szeretettel és csodálattal hajolt feléje minden szív, mely a mindenkit lebilincselő, kedves modorú művész varázskörébe jutott, kinek fejedelmek keresték kitüntető barátságát. De legnagyobb boldogságot bizonyára a könnyű és gyönyörrel teljes alkotás szerzett neki, meg az az édes összhang, mely a teremtő ösztön és az elért fényes eredmény megnyilatkozása. És mikor a stanza della Segnatura festményeit befejezte, kétségtelenül annak a boldogságnak derűje ömlött el nagyszerű alkotásában gyönyörködő lelkén, mely ott ragyog e terem minden, erőtől, szépségtől és gyönyörtől sugárzó alakján ! Felhasznált művek: Burckharilt, A renaissancekori műveltség Olaszországban ; Dr. Schocner, Róma; Kulin. Roma, die Denkmale der ewigen Stadt, de különösen Raffaello di Marco Minghetti. FEJÉR ADORJÁN.