Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901
támasztott forradalmat a szobrászatban Donatello bámulatos alkotásaival és öntötte Ghiberti a keresztelő-kápolna (Baptisterium) ama hires kapuit, melyeknek Michelangelo szavai szerint a paradicsom bejáratánál volna méltó helyök. Raffaello tehát az urbinói és perugiai szerény, kisvárosias körből pezsgő, zajos művészi élet forgatagába került. Először főleg Masacciót tanulmányozta, és ennek drámai elevenségű művei nagy hatást gyakoroltak fogékony lelkére; de legjobban vonzotta az a kiváltságos kör, melyben ott ragyogtak a következő fényes nevek : Filippino Lippi, Bartolomeo della Porta, Lionardo da Vinci, Michelangelo Buonarotti és a még ifjú Andrea del Sarto, kik rendkívül szívesen fogadták és irányították a fiatal művészt. Raffaello tanulmányozva e nagy mesterek müveit, eleinte majd ebben, majd abban a stilban próbálkozott, de csakhamar eljutott arra a pontra, mikor nagy mintaképeinek legfrissebb benyomásai is elmosódtak lelkében. Mindegyikből megőrzött valamit a nélkül, hogy eredetiségét elvesztette volna. Lángszelleme rövid idő alatt lerázta a kölcsönzés kényszerűségének nyűgét és magasan szárnyalva megérett a legnagyobb feladatok megoldására is. Csak még a nagyobb versenypálya hiányzott neki, hol felismerheti erejét és összemérheti kora szellemóriásaival. Ez sem késett sokáig. II. Gyula, mint már említettük, Rómába hívta, hol a fejedelmek, bíborosok, tudósok, művészek nyilvános ítélőszéke elé került és sorra alkotta azon műremekeket, melyek halhatatlan nevet biztosítanak neki mindaddig, a míg csak a szép érzése ki nem hal az emberi szivekből. IV. Első megbízatása Rómában abból állott, hogy a stanza della Segnaturá-ban fesse ki azt a négy mezőt (Pasteiner boltsüvegnek nevezi), melyeket a terem két egymást keresztező holtive alkot. A stanza összes díszítéseit különben Sodorna már jó részben elvégezte. Milyen szűkszavú lehetett a vaserélyű pápa utasítása! Talán csak éppen annyit mondott, hogy ez a terem legyen az aláírások terme. 2 0) 2 0) Leg'alább nem olvashatunk ki mást Raffaello jegyzeteiből sem, melyeket először Tiraboschi közölt irodalomtörténeti függelékében : „Stanza del Sacramento o della Segnatura era il Iuogo ove il Papa recavasi a firmare gli atti piü importanti."' (A Szentség vagy Aláírás terme volt az a hely, hova a fontosabb okiratok megerősítése, aláírása végett szokott menni a pápa.)
