Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

8 ép úgy hódol neki, mint a középszerűség. Az önképzőkörben azonban fölszabadul a lélek az alól a nyomás alól, mely rendes órákon az említett okból reá nehezül. Érzi a növendék, hogy itt az ítélkezés és előadás terén való önállóság az, mi neki társai és tanára részéről elismerést szerez. Az a tudat, hogy itt nem leczkéről, hanem egyéni képességeiről kell számot adni, megedzi erejét, s a félénk ifjúból a későbbi férfiúnak egy-egy sugára tör elő. S ebből a szempontból rendkívül fontosak az u. n. szabad előadások. Nincs az iskolai tárgyak között a mennyiségtant kivéve egy sem, mely e czélra alkalmas nem volna. De mégis első sorban a magyar irodalom, azután a történelem és természettudományok jöhetnek tekintetbe. Mikor az iskolai oktatás már jó előre haladt, úgy, hogy a növendéknek az összefüggő ismeretek nagyobb egészéről tágabb köréről lehet tiszta átnézete, a szabad előadás az az eszköz, melynek segítségével az átdolgozott anyag az ifjúnak vérébe mehet át. Maga határozza meg a szempontot, melyet előadásában követni akar. Ebből a szempontból választja ki az anyagot, kiemelve azt, mit saját fölfogása szerint fontosnak tart, s elhagyva mindent a mi csekélyebb jelentőségű. Ehhez járul, hogy a maga választotta tétel kompoziczióját nem kapja úgyszólván készen tanárától, mint a hogy ez az iskolai föladványoknál történni szokott ; a nyelvbeli kifejezés pedig a tankönyvek stílusától független, egyéni színezetet nyer. A szabad előadás e szerint kiválóan alkalmas arra, hogy az ifjú ítélőképességét gyakorolja s szóbeli előadó képességét fejleszsze. Ez a két eredmény magában véve is figyelmet érdemel. De hozzá kell vennünk még azt is, hogy a tanárnak az ily előadások alkalmával sokszor nyílik alkalma a növendék nézeteit megjavítani, ismereteit kiegészíteni, s általában sok oly dolgot elmondani, amire az iskolai előadások folyamán nem is gondolt. Ekkép a szabad előadások nem csupán a végzett tananyag sjmétléseül szolgálnak, hanem a lélek alaki képzettségének szinte nélkülözhetetlen tényezői. Ugyancsak a föntebb említett két szempontból nagyon fontosnak kell tartanunk az önképzőkörökben szokásos fölszólalásokat. Valamely előadást, pl szavalatot kell megbírálni. A bírálatra előre készülni nem lehet, legföljebb annyiban, hogy az előadás tárgyával a bírálni szándékozó már eleve foglalkozik. Előadás közben feszülten figyel, jegyzeteket készít; s mikor az utolsó szó elhangzott, gondolatait összegezve és rendezve rövid szünet után ítélet. t kell mondania a hallottakról. Mindenki belátja, hogy az az értelmi művelet, melyet a bíráló ifjú végezett, s az a kifejezésbeli készség, mely a rögtönös fölszólalás által tökéletesbül, az önképzőköri munkásság értékének egyik legszebb bizonyítéka. Az ered-